Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése

I know you will...

2013. július 19., péntek


...


Életszerűnek lenni

2013. április 26., péntek

Életben maradni. 
Életszerűnek lenni. 
A tökéletes helyett. 

Bolyki Balázs- Képmás interjú - részlet:

"Előbb-utóbb mindenki találkozik egy-egy traumával. Megtanulja, hogy semmi sem természetes. A boldog család sem, de például az sem, hogy meleg van a szobában és folyik a csapból a víz, vagy hogy fel tudok kelni az ágyból. Minél előbb nyílik ki az ember szeme, annál több dolgot talál, amiért hálás lehet, annál tartalmasabb lesz az élete (...)

A feleségem elköltözött. Mivel gyerekként elsősorban egy anya szeretetét tapasztalhattam meg, nyilván eleve anyás, kicsit feminin beállítottságú férfivá váltam. Számomra egyenlőségjel van az édesanya és a szeretet között. Édesanyám tényleg mindig mellettem volt, amikor szükségem volt rá. Emberként még soha nem láttam senkitől azt, hogy szereti a bűnöst és utálja a bűnt, csak tőle. Az eltörölhetetlen istenszeretetet is az édesanyámtól kaptam.
Az én apa- és férfiképem sokat alakult azzal, hogy egyedül maradtam. Szembe kellett néznem az összes démonommal. Megértettem, hogy mennyire hajlamosak vagyunk használni a környezetünket, a párunkat is beleértve.Amire szükségem van belőle, azt szeretem, amire nincs, az nem tetszik. Azt hisszük, hogy jár nekünk a vasalt ing, a tiszta terítő, a tiszta edény. Ha pedig valami nem jól működik, nyilván a másik a hibás. A legfontosabb, amit Isten megtanított nekem ebben a kis halálban, hogy fel kell állni, abbahagyni a sajnálkozást, a másik hibáztatását. (...)
 
Melyik félelmedtől volt a legnehezebb megszabadulni? 
- Hogy nem tudok százszázalékosan megfelelni. Elsősorban a színpadon. Tudtam, hogy nagy tehetséget kaptam és rettegtem attól, hogy nem tudom hozzátenni azt, ami rajtam múlik. Féltem attól, hogy hibázok. Sokszor, mikor a többiek már hazamentek, hajnal négyig is dolgoztam két-három akkordon.Amikor meg tudtam békélni azzal, hogy igenis van olyan, hogy kimész a színpadra, és az utolsó hang helyett már csak levegő jön ki a torkodon, van, hogy felkészültél mégsem jut egy szó sem az eszedbe, rájössz, hogy ez még jobb, mint az eredeti verzió. Mert életszerűnek kell lenned, nem tökéletesnek. A rendeződ odafönn intelligens, humoros és szeretetteljes. Emögött a félelem mögött nyilván az a másik félelem áll, hogy nem szeretnek eléggé. Ez gondolom nem használt a házasságomnak sem. És ezzel a félelemmel rengeteg sebet is ejtettem. Azokon is akik szerettek, és persze magamon is. Amióta egyedül maradtam, missziónak fogom fel, hogy ha az ismerőseim között valaki nősül, kérjek tőle pár órányi beszélgetést, mert úgy érzem, nem azért kaptam ezeket a tanulságokat, hogy megtartsam magamnak.

És mit tudsz nekik mondani?
- Sok kívánatos férfi és nő van, és lehetőség mindig lesz, hogy megkapjuk őket. Ez nagyon kegyetlenül hangzik, de így van, el kell fogadni. Előfordulhat, hogy az a másik mosolygósabb, csinosabb, ápoltabb, jobban működik vele a kommunikáció, mint az én párommal, de ha felnőttként döntöttem, hogy nekem ő kell és nem kell jobb, akkor mindez nem igazi kísértés. Az apák nem beszélnek a fiaikkal, vagy maximum azt mondják tréfásan:'Megnősülsz? Nem baj, neked se legyen könnyebb!' Az anyák pedig ezt adják útravalóul a lányaiknak: 'Én csak szenvedek ebben a házasságban, látod? Vigyázz, te sohase veszítsd el a függetlenségedet!'
Pedig  a házasság másról szól: a férfi a szőlőkaró, amely statikusan áll a földben, a nő a kacsokkal fölfutó, zöld, élettel teli hajtás, amely a férfira támaszkodik. És ha eléri a karó tetejét, onnan még húsz centit fölfuthat, de tovább nem, mert nem képes egyedül megtartani a gyümölcsöket. (...)

Alanyi jogon jár a hit, ha valaki vallásos környezetben nevelkedett?
- Néha nehezebb is annak, aki mindezt készen kapja, mert tetszik, nem tetszik, ez van: istentisztelet, bibliaóra, közös ima. A keresztény családok gyermekei általában így haladnak, majd tizenévesen a legtöbben tékozló fiúvá válnak, megélik a szabadság fájdalmait, és a 'hogyan szerezzünk magunknak örömöket' buktatóit. És aztán küzdelmesen, fájdalmak után megtalálják a személyes Istent. Van egy kedvenc dalszövegem: 'Ha azt hiszed, hogy elfelé futsz tőle, fáradtan karjába érkezel" Én azt szoktam mondani, olyan ez, mintha Isten egy hózentrógert csippentene a nadrágodra. Amikor futni kezdesz, minél távolabb kerülsz, annál nehezebben haladsz előre, és végül annál nagyobb erővel csapódsz vissza ahhoz, aki tartja.
Én például rengeteget fohászkodtam, hogy szabadítson meg Isten a bűneim következményeitől, mert meg akartam úszni azokat, és persze tudtam, hogy imádkozni fontos. Mint amikor a gyereked folyton bocsánatot kér, de már csak megszokásból. Éreztem, hogy ez már kevés. Meg kellett találnom a saját istenképemet.
Az én Krisztus-képem kicsit talán 'deviáns'. Hiszen az ő korában annyi elfogadott szabálynak ellentmondott, annyi mindent át tudott értelmezni, a farizeusokról is másképp gondolkodott, mint elfogadott volt, de mindent szeretettel tett! Az élete egy óriási demo. Bizonyíték, hogy meg lehet csinálni, emberi érzésekkel vágyakkal, fájdalmakkal. Pontosan ismer engem, a hibáimat, a tévedéseimet, egy dolgot figyel, hogy szeretet van-e a szívemben.  (...)
 
Nem igaz, hogy ha valaki hisz Istenben, annak nincsenek problémái. Ezeket nem lehet mindig megúszni, de ha van, ami éltet, ha van gyökered az élő vízhez, akkor bármennyire is nagy a szárazság, életben maradsz. (...)

Az örömködés és a boldogság nem ugyanaz. A boldogság belső béke, nem csupa kacagásból és rózsaszín virágszirmok szórásából áll.Én végtelenül boldog vagyok attól is, ha csak ülök otthon a kanapén a fiaimmal. Ha pedig föl kell pattanni a biciklire és fütyörészve elkerekezni a Velencei-tóra, arra is kapható vagyok. A boldogság leginkább az, hogy nincs bennem félelem..."

Halálugrás

2011. február 25., péntek

„Párkapcsolat: Két ember kölcsönös, önkéntes, a másiknak való odaadottsága. Kölcsönös, tehát mindkét fél részéről való. Ha csak az egyik fél(!) odaadott, az csak a kapcsolat felé tett elengedhetetlen lépés, ezáltal a kapcsolat megteremtésének lehetőségét adja a másiknak, de nem kapcsolat. Teljessé csak a másik fél viszont-odaadottsága révén válik. Önkéntes, tehát szabad. Szabadság nélkül nincs párkapcsolat. Amikor valamelyik fél bármilyen erőszakkal fordul a másik felé (anyagi, egzisztenciális, érzelmi zsarolással, vagy akármilyen manipulációval), az kizárja az emberi kapcsolat lehetőségét. Mert csak az emberi, ami önkéntes, azaz szabad.

A létező lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek.

A másik szeretetéért semmit sem lehet tenni. Ezért kiszolgáltatott mindenki, aki szeret. A másikkal való kapcsolatért viszont lehet tenni. Tenni a létezés legmerészebb tettét – odaadni magam a másiknak, kimondani az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő szavakat, a szeretet, a létezés varázsigéjét: “Én a Tied vagyok”.

Amikor úgy döntöttem, hogy odaajándékozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal megszűnik. Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntőlem függ, hogy ő elfogadja -e ajándék mivoltomat. Én egyirányú utca vagyok. Minden önátadásom és cselekvésem egyirányú utca, mely nem az én szándékomtól válik kétirányúvá, hanem a másik szabad döntése révén. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat. Semmi mást.           (Biegelbauer Pál)



- Jump complete.
- Report!

Változtatás nincs. Változás van.

„… A fontos világban erről szól a történelem. Megváltoztatni a másik embert, hogy elérjük a céljainkat. A megváltoztatás eszköze az erő. Felülkerekedni a másikon, hogy azt tegye, amit mi jónak látunk. Akkor is, ha ő azt nem úgy látja. Minden emberi összeütközés forrása ez. Minden emberi fájdalom innen forrásozik. … A remélt eredmény, az, hogy a szándékaim szerint változik meg a másik, soha nem valósul meg.


Miért? Mert figyelmen kívül hagytuk az ember létének lényegi sajátját, azt, hogy az ember szabad. És aki szabad, az nem megváltoztatható, az megváltozik. A változás csak és kizárólag az ő döntésétől függ. Erre nem kényszeríthető. Sőt, ha változásra akarják kényszeríteni, azaz meg akarják változtatni, akkor ellenáll. Minden megváltoztatási törekvés, ha eredményesnek látszik is, csak kívülről az, belül a "megváltoztatott” változatlan. A valóság világának a törvénye a szabadság. A valóság nem ismer kényszert. Nem ismer változtatást, csak változást. A valóság világába nem az elképzeléseinkkel, hanem azok elengedésével, nem a változtatással, hanem az elfogadással léphetünk. A valóság világa a szeretet világa. A szeretet az egyetlen valóság.”      
(Biegelbauer Pál)

Két dobbanás közt

2011. február 15., kedd

„Tudtátok, hogy a szív két dobbanás közt pihen, és akkor a legsebezhetőbb?” (Pál Ferenc atya)

„A szeretet teljes megnyílás a másik előtt. Ez mintegy próbája a dolognak. Ha csak gerjedelem, akkor nem akarom magamat adni, hanem meg akarom szerezni a másik testét, annak is leginkább bizonyos részeit. A szeretetben ellenben oda akarom neki adni mindenemet, maradéktalanul és föltétel nélkül; az örömöm, hogy nem a magamé, hanem az övé vagyok.” (Czakó Gábor)

Aki így tud szeretni, az a legnagyobb kincset hordozza magában. Jól meg kell nézni azonban hogy kinek akarja adni az ember azt a mindent, és hogy aki kapja (vagy kapná) egyáltalán el tudja és el akarja –e fogadni.

És itt a trükk. A feladat. Odaadni magam, mégis megmaradni…

„Fölismerem, hogy meghitt kapcsolatban lenni nem jelenti azt, hogy megszűnök önmagam lenni. Azt gondolom, a szabadság lényegéből fakad, hogy ezt ki tudom mondani. Egy kedves erdélyi ismerősöm hozott nekem egy fényképet Benedek Elek sírjáról. Ott nyugszik Benedek Elek és Benedek Elekné, született Fisher Mária. Napra pontosan a sírkőbe van vésve a haláluk dátuma, nyilván azért, mert annyira megdöbbentő: miután Elek bácsi meghalt, két napra rá utána ment Mária néni is. Mindössze két napig élt nélküle. Ezt nézhetjük úgy is, hogy micsoda gyönyörű összetartozás, meg úgy is, hogy mi a csuda történt Fisher Máriával? Benedek Eleknét látjuk, ő itt nyugszik a férje mellett. De hol van az, aki Fisher Máriaként született?...

…emberi kapcsolatainkban bízzunk egymásban, de az életünket ne bízzuk egymásra. Az életünket bízzuk Istenre…

 
…az tud igazán ’mi’-ben lenni, aki képes ’én-te’ viszonyban is lenni. A mély intimitásnak többé-kevésbé jellemzője az, hogy a ’te’ az ’én’ részévé válik. Minden válás bizonyos fokú halál, mert az ’én’, akinek a ’te’ ebben a kapcsolatban része volt, megsemmisül. Éppen ezért olyan rettenetes, ha egy szakítást valamelyik fél nem hajlandó tudomásul venni, és számára a ’mi’-ből nem vezet út az ’én’ és a ’te’ felé.” (Pál Ferenc atya)

Itt is kell, hogy legyen valamiféle egyensúly. Úgy eggyé válni, hogy közben mégis megmaradunk magunk is, egyenként…

Tudja valaki a megoldást?
Hogy kell  j ó l  csinálni…?

Hiszen ha adunk, ha örömet szerzünk a másiknak az magunknak is ajándék, HA a másik elfogadja. A viszonzás ilyenkor egyáltalán nem fontos. Adni öröm. Aki pedig tud elfogadni, az csupán azzal is viszont-örömet szerez, hogy elfogad-befogad, miközben elindul egy kölcsönös örömfolyam, ami adásvágyat generál, mely oda-vissza működik. Jó esetben.
A téves eseteknél meg egész más történik...

Hmmm, ez jó kis téma borozgatós-elmélkedős-világmegváltós estékre (is)…

Szív, móka, sültkrumpli

2011. február 14., hétfő

"Az Áradó Áldásjavak koronája Hamvas Bélának is alapfogalma: ’A szeretet a teremtés őrjöngő diffúziójában az összetartozást és az egységet fenntartja; nem mámor, hanem kijózanodás. Szeretet nélkül őrjöngeni kell, a béke, a nyugalom nem pótolja; nem erkölcsi erény, vagy vallásos érték, hanem a létezés végleges alapját teremti meg.’
Erről a négyéves Zsolti így beszél: ’Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.’
Egy távol-keleti hozzászóló, Naga zen mester Japánból: ’A szeretet az, ami az embert emberré teszi. (…) Két ember, akik szeretik egymást, elválaszthatatlan láncszemet képeznek az univerzumban. Olyanok, mint egy szív, melyet ketten alkotnak.’ Már egymás szájából veszik ki a szót, de!
Egy pillanatra közbeszól a hat éves Tomi: ’A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, hogy jól megismerték egymást.’
Most Hamvas: ’A szeretet tökéletesen erőtlen, mert minden erőszakot feladott, ezért legyőzhetetlen, az ember végső érettsége.’
Erre mondja a hat éves Kriszti: ’A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sültkrumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.’
Most négy mondat Hamvastól: ’az ember legmélyebb lényének megnyilatkozása, a lét alapművelete; ami a szeretetből nem érthető, annak szavahihetőségéről le kell mondani; több, mint az élet.’
Ugyanígy vélekedik a maga módján a hat éves Márk is: ’A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.’ "

(Czakó Gábor: Isten családja)


Váltóáram

2011. január 30., vasárnap

„Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.”
…

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság." (Márai Sándor)

Kertész kertésze

2011. január 25., kedd

„Tudom, hogy úgy belenőhetek abba, aki valójában vagyok vagy lehetek, mint ahogy egy növény belenő abba a lénybe, akivé akkor válik, ha egy jó kertész neveli, aki érti a növényt. A növényt sem lehet megjavítani. Meg lehet adni a számára azt, amire szüksége van. Lehet, hogy több napsugárra van szüksége, lehet, hogy egyszerűen csak szeretni kell. Ha bajban lennék, akkor lehet, hogy nekem is csak egy olyan emberre lenne szükségem, aki szeretne. Ha megtalálnám, akkor sokkal jobban érezném magam, mint akkor, ha olyasvalakivel találkoznék, aki meg akar javítani. Aki meg akar javítani, az nem szeret. Ez biztos.” (Feldmár András)

„Az ötlet ennyi…”

Lehet egy kertésznek kertésze? Minden kertnek szüksége van törődésre, és nem csak akkor, ha féreg rág, vagy „rügybe fagy a virág”, de örömben és a sietős hétköznapokban is. Kell valaki, aki nem csak kapál, füvet nyír és fákat metsz, de kisétál a kertbe, minden nap, elégedetten körbenéz, kezével végigsimítja a virágokat, beszél hozzájuk és elámul a szépségükön… Igen, a kerteknek erre van szükségük… erre is szükségük van.

Nemrég meghirdették a világ legjobb állását. Sokan irigyelték a fickót, aki megkapta. Így lesz ez most is. A kertészeknek is kell kertész:

Varázskert, és a hozzá tartozó eddig felderítetlen titkos birtok gondozására tehetséges, kihívásokat kedvelő, angyalnyelvet beszélő, szenvedélyes és elkötelezett kertész kerestetik… :)


JELen lenni

2011. január 20., csütörtök


„Én akkor megértettem mi a szeretet. Nem tolakszik, csak jelen van. Nem ad tanácsot, nem vár el tőlem semmit, bármikor kimehetek, nem parancsol, nem kényszerít. Csak egy olyan helyzetben, amiben lehetőségem nyílik túllépni megszokott határaimon, akkor átéli mindazt a kellemetlenséget amit én, de közben a saját példájával, szavaival bátorít. Úgy gondolom ez a szeretet. Hagyni, hogy a másik ember járja a saját útját, saját lehetőségei szerint, de ott lenni mellette azzal a biztos sugárzással, hogy itt vagyok, én is átélem amit te, nem sürgetlek. Nem akarlak kihúzni belőle, mert milyen jó lenne most azt gondolni, hogy azzal jót tennék neked, hiszen nem szenvednél tovább. Nem. Vállalom veled a fájdalmat, lépek tovább, segítek abban, hogy fejlődj, hogy valamivel több legyél, hogy közelebb kerülj ahhoz a lényhez, aki te vagy.”

(Mesterkurzus: Titok, elhallgatás, őszinteség - részlet)

Kalandozás

2010. március 14., vasárnap


Szóval mit tegyen a Nő, ha nem találja az Istent kereső Férfit, akit neki szánt az Ég? Megalkudjon? Keressen tovább?
Bizony manapság erősen keverednek a szerepek és az értékek. Elkeserítő látni hogy milyen irányba halad a világ, az ország, az emberek… és tennünk kell azért, hogy ez az irány megváltozzon. A körülöttünk élőkre hathatunk, felelősek lehetünk a világért, a saját világunkért, még ha csak egy karnyújtásnyi is az a felelősség.
És itt hatalmas szerepük van a forrásoknak, akik példát mutatnak, akik megfogják az ember kezét, és miközben vezetik, azt mondják: Gyere velem, nézzük meg együtt.
A források. A jó tanárok, a mesterek, a szülők, a barátok, a választott „királyok”, akik kalandra hívnak. Mint Krúdy. Mint Ákos. Akik kirántanak a vízből, mikor épp megfulladni készülsz, és azt mondják: Nézd csak! Ez csak egy pocsolya. Csak a térdedig ér… csak egy pillanatra elhitted hogy mély. Itt van minden érték körülöttünk, bennünk, csak meg kell látnunk, észre kell vennünk, fel kell ébrednünk, és fel kell ráznunk a mellettünk alvókat is. Mert csak így változhat a világ. Az ország. A mi országunk. A mi világunk. Meg a (leendő) gyermekeinké…
Ákos karja kicsit hosszabb, mint egy átlagemberé, így „picivel” több emberre hat. És ezért is nagyon fontos hogy megszületett a Krúdy lemez, vagy korábban a verses lemez, A Hét Parancsszó. És persze az Ákos 40+. Ezért is fontos a folytonos megújulás, fontosak a dalban vagy bármilyen formában megosztott érzések, gondolatok, az előadások, a beszélgetések, a nyilatkozatok… Tanítanak. Terelnek. Szemeket nyitnak fel. Fiatal és kevésbé fiatal szemeket. Elgondolkodtatnak. Viadalra hívnak. Gondolatviadal. Véleményharc. A világi és emberi értékek válogatott drágakövekként kerülnek Ákos asztalára. Kiteszi őket, hadd válogasson belőle a nép. És nem csak a család és a szűk baráti kör kap belőle, hanem mindenki, aki kér. Aki kérdez, választ is kap. Nem biztos hogy tetszik majd neki, nem biztos hogy azt a választ kapja amit várt, de akkor felteheti a következő kérdést…
 Egy olyan világban, ahol ömlik a médiából a mértéktelen ostobaság és minden műanyaggá kezd válni, emberünk, a POPSZTÁR, az Ikon, csendben oda-odatol egy gyöngyszemet az orrunk alá. Látjátok, ilyen is van. A világ több rétegű. A tetején van a máz, ami édesnek tűnik, virítóan színes és hívogató, ami azonban nem csak hogy műanyag és keserű, de mérgező is. Le kell kaparnunk ezt a mázat, mint rászáradt festékrétegeket egy antik bútorról és megláthatjuk milyen csodálatos az, ami alatta van. Mert AZ igazi. Ahogy a dalok is azok. És a hit. És a család, meg a gyerekek. Hogy ez a leglényegesebb. Hogy ezt emberünk el is mondja. Ma, mikor a szingliség a trendi és senki nem akar házasodni, mert inkább biszex lesz, vagy mert a sima társkapcsolat sokkal cool-abb és még kockázat sincs benne: Hagyjuk nyitva az ajtókat, az a biztos…
Ez van ma.
És ebben a mában emberünk mögött mindig megjelenik egy Nő. Ugyanaz a Nő. Aki kitart, mert szereti a férjét, még ha ő művész is, és elviselhetetlen és eszeveszett, és szenvedélyes, és ő Szindbád maga. Aki szeretve gyötör és gyötörve szeret. Aki rajongva szereti az életet. Aki magányosan küzd, mégis újra és újra hazatalál. Akit hazavárnak.  Akinek az Égiek mellett Kristály a forrás. És a három gyönyörű gyerek. Sőt, úton a negyedik! Akiket imád az apjuk, és akikről mindig elmondja, hogy ők a legfontosabbak neki, mert ők az élete értelme.
Ma, mikor egyre több család hullik szét vagy soha nem is volt egész, egy popsztár ki meri mondani, hogy fontos neki a család. És büszke rá. Hát nem ez lenne a normális, nem ez lenne a lényeg? Nem a luxuskocsi, meg a 8 fürdőszobás ház. Nem a bankszámla vagy a Rolex óra. A Gucci szemüveg meg a Prada cipő…
 ...hanem az egyszerű dolgok... a fehérnép, a jó bor, a hideg töltött káposzta, csak úgy fagyosan... :)
Jól elkalandoztam itt az értékek közt.
De hát így is lehet élni.
Lehet választani.

Én mindenesetre keresek tovább...



És egy másik hangulat: