Egyetlen hang

1.

Szeresd az Istent, teremtődet, égnek és Földnek urát. Tudd, hogy teremtmény vagy és legyél hálás, hogy itt lehetsz, szeretni mindeneket. Szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad.

Ez a szeretet parancsszava.

2.

Legyél gyenge és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik. Soha ne mutasd, soha ne használd, soha ne pusztíts. Szabad vagy: emeld fel magad, emeld fel a Földet!

Ez az erő parancsszava.

3.

Nincs megismerés. Nincs tökéletesség. De a megismerés és a tökéletesség vágya mindenkinek kötelező. Nincs találás, csak keresés van. De kutatni és tanulni kell: nyújtózni a Fény felé.

Ez a bölcsesség parancsszava.

4.

Új és tiszta légy, minden nap: ne tűrd a bűnt és a mocskot. Számoltasd el magad. Ne emlékezz és ne felejts. Karnyújtásnyi körben felelős vagy a világért, önmagadért és önvalódért.

Ez az erény parancsszava.

5.

Most kell élned. Most élned kell. Hited az ős-eredet gyökerén növekszik, ha hagyod. Hagyd hát. A Férfi az Istent keresse, a Nő az Istent kereső Férfit.

Ez a hit parancsszava.

6.

Egyetlen igazság van. Nincsenek nézőpontok. Ne pazarold kiszabott idődet: tudván tudd a Teremtés törvényeit, és ne harcolj ellenük. Tanulj meg örülni korlátaidnak.

Ez az igazság parancsszava.

7.

Szárnyalj szabadon: lázadj és élj. Keresd a szerelmet, serkentsd alkotásvágyadat. Ne félj semmitől. Menj el a szakadék széléig. Add magad, olvadj fel: teremts.

Ez a szerelem parancsszava.

A Hét Parancsszó egyetlen hanggá olvad össze:

Szeress!

(Ákos: A hét parancsszó, avagy az angyalok fegyverei)

Felhőtlenül (?)

Hogyan kell felhőtlenül boldognak lenni? Néha (néha?!) elgondolkodom, hogy mi miért érint meg, miért gondolok vissza bizonyos időszakokra, szavakra, mozdulatokra, miért hozom elő oly gyakran az archívumból a keserédes filmeket (is)? Miért félek még mindig a múlttól, miért kísértenek a volt kísértetei, miért nem CSAK előre nézek?

 

Aztán újra elgondolkodom. Miért kéne? Miért kéne CSAK előre nézni? Út csak egy van, irány is, ha lépkedni kell, de körbenézni mindig szabad. Sőt kell is. Hogy lássuk honnan hová jutottunk. Hogy tanuljunk. Hogy hálát adhassunk.

 

Mert még hálásabb vagyok így. Ha emlékszem az útra, ha eszembe jut mennyi erő és kitartás kellett, mennyi várakozás és küzdelem, mennyi türelem, mennyi félelmen és sérelmen kellett úrrá lenni, mennyi embert elengedni, mennyi fájdalmat ’elfájni’… falakat bontani, megbocsátani, kinyílni, befogadni… akkor minden napot hálával kezdek és fejezek be.

És napközben is… nem azért szólal meg egy keserédes emlékeket előcsaló dal a rádióban, hogy fájdalmat okozzon újra. Hanem hogy emlékeztessen, milyen hálás vagyok a MOSTért.

Nem kell a felhőtlen boldogság. Csak boldogság kell. Nem baj, ha néha fátyolfelhős az ég.

Így igazi. Így emberi.

Így élem meg,

emberi módra,

saját mesémet.

Today's deposit

'A' pillanat

„Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.” (Paulo Coelho)

+ válassz +

Az élet apró csodái. Zuhogó eső egy meleg nyári estén, verőfényes napsütés egy ropogós téli délutánon, friss ágynemű illata, ropogó tűz a kandallóban, gyermekkacaj, kakasos nyalóka, kedvenc zenéd a rádióban mikor épp elkenődve vezetsz, egy szerelmespár egy kávézóban, térdig süppedni a szűz hóban, hóangyalt csinálni a barátokkal, nagy fotelbe fészkelve olvasni, megölelni akit szeretsz, nagy cuppanóst kapni egy csemetétől, madarakat nézni ahogy nagy csapatban repülnek, tóparton figyelni a bedobott kavics verte hullámokat. Úgy elaludni, hogy van aki jóéjt kíván. Hajnalban madárcsicsergésre ébredni és belekortyolni a frissen főtt forró kávéba. A fáról enni a mosatlan gyümölcsöt, sünit találni a kertben, templomi harangszót hallani, régi fotókat nézegetni, kirándulást szervezni a barátokkal. Koncerten szakadó esőben tombolni, aztán belebújni egy száraz, meleg pulóverbe, ami nem a tied, de megkapod, csak hogy meg ne fázz. 

Vagy mikor gyermekkorod kedvenc meséje újra előkerül a TV-ben, egy barátod becsönget hozzád csak mert hiányoztál neki, vagy csak erre járt és gondolta beköszön. Mikor „bellina”-nak szólít a Főhős és „csókot” kér, mikor virágot kapsz, mikor megölelnek, mikor a barátok nélküled nem indulnak el bulizni, mikor örömkönnyet csalsz valaki szemébe, mikor pénzt találsz a saját zsebedben, és dugicsokit a fiókban. Mikor megcsap a mama frissen sült süteményének illata, mikor édesanyád a kedvencedet készíti csak neked, mikor gyertyát gyújtasz vacsorához, mikor szavak nélkül érzed a másik rezdüléseit, mikor egyszerre mozdulsz vagy szólalsz meg a legjobb barátoddal, mikor átveszed a diplomád, mikor először játszol két kézzel a zongorán, mikor a kedvenc könyvedet olvassa valaki a metrón, mikor meghív egy idegen egy kávéra csak úgy…

Ha csak tíz dologért hálát adunk minden reggel, máris jól indul a napunk. Minden tőlünk függ, minden hozzáállás kérdése. Mi választunk attitűdöt magunknak…

(Magyar felirat a 'view subtitles' alatt választható.)

Neil Pasricha's blog: 1000 Awesome Things