Make it happen

The re-discovery of wonder...

+ válassz +

Az élet apró csodái. Zuhogó eső egy meleg nyári estén, verőfényes napsütés egy ropogós téli délutánon, friss ágynemű illata, ropogó tűz a kandallóban, gyermekkacaj, kakasos nyalóka, kedvenc zenéd a rádióban mikor épp elkenődve vezetsz, egy szerelmespár egy kávézóban, térdig süppedni a szűz hóban, hóangyalt csinálni a barátokkal, nagy fotelbe fészkelve olvasni, megölelni akit szeretsz, nagy cuppanóst kapni egy csemetétől, madarakat nézni ahogy nagy csapatban repülnek, tóparton figyelni a bedobott kavics verte hullámokat. Úgy elaludni, hogy van aki jóéjt kíván. Hajnalban madárcsicsergésre ébredni és belekortyolni a frissen főtt forró kávéba. A fáról enni a mosatlan gyümölcsöt, sünit találni a kertben, templomi harangszót hallani, régi fotókat nézegetni, kirándulást szervezni a barátokkal. Koncerten szakadó esőben tombolni, aztán belebújni egy száraz, meleg pulóverbe, ami nem a tied, de megkapod, csak hogy meg ne fázz. 

Vagy mikor gyermekkorod kedvenc meséje újra előkerül a TV-ben, egy barátod becsönget hozzád csak mert hiányoztál neki, vagy csak erre járt és gondolta beköszön. Mikor „bellina”-nak szólít a Főhős és „csókot” kér, mikor virágot kapsz, mikor megölelnek, mikor a barátok nélküled nem indulnak el bulizni, mikor örömkönnyet csalsz valaki szemébe, mikor pénzt találsz a saját zsebedben, és dugicsokit a fiókban. Mikor megcsap a mama frissen sült süteményének illata, mikor édesanyád a kedvencedet készíti csak neked, mikor gyertyát gyújtasz vacsorához, mikor szavak nélkül érzed a másik rezdüléseit, mikor egyszerre mozdulsz vagy szólalsz meg a legjobb barátoddal, mikor átveszed a diplomád, mikor először játszol két kézzel a zongorán, mikor a kedvenc könyvedet olvassa valaki a metrón, mikor meghív egy idegen egy kávéra csak úgy…

Ha csak tíz dologért hálát adunk minden reggel, máris jól indul a napunk. Minden tőlünk függ, minden hozzáállás kérdése. Mi választunk attitűdöt magunknak…

(Magyar felirat a 'view subtitles' alatt választható.)

Neil Pasricha's blog: 1000 Awesome Things

Verbális tudatfolyam - Maira Kalman

Maira Kalman. Ez a nő zseniális…

Mintha egy levegővel mondaná végig a mondanivalóját, cenzúra nélkül, ahogy épp jön, ahogy megérkeznek és kibuknak a szavak, gondolkodás és hezitálás nélkül. Spontán szabadság, verbális tudatfolyam, humor, az élet apró – sokaknak észrevétlen - örömei és az élet nagy kérdései. Emlékek, fricskák, művészet, játékosság, kreativitás, öröm, fájdalom, szeretet, közöny, összetartozás, élet, halál. Az élet zamata 18 percben egy álmodozó szemével:

(Magyar felirat elérhető a 'view subtitles' alatt.)

“...And I really spend a lot of time wondering, how much truth do we tell? What is that we're actually -- what story are we actually telling? How do we know when we are ourselves? How do we actually know that these sentences coming out of our mouths are real stories, you know, are real sentences? Or are they fake sentences that we think we ought to be saying?“

„Gyakran elmorfondírozom azon, hogy mennyi igazságot mondunk? Milyen történetet mesélünk el valójában? Honnan tudjuk mikor vagyunk önmagunk? Honnan tudjuk, hogy a mondatok melyeket kimondunk igaz történetek, igaz mondatok? Vagy azok hamis mondatok, melyekről azt hisszük hogy ki kell mondanunk őket?”

“...And I look at a beautiful bowl of fruit, and I look at a dress that I sewed for friends of mine. And it says, Ich habe genug, which is a Bach cantata, which I once thought meant, I've had it, I can't take it anymore, give me a break, but I was wrong. It means, I have enough -- and that is utterly true. I happen to be alive, end of discussion.”

„Előttem ez a gyönyörű gyümölcstál, és a ruha, amit egy barátomnak varrtam. A szöveg: ’Ich habe genug’, egy Bach kantáta, melyről azt hittem, azt jelenti, hogy elegem van, hagyjatok békén, de tévedtem. Azt jelenti, hogy elegendő, amim van és ez így igaz. Élek, és kész.”

És egy kis ráadás: The Elements of Style

Lyuk a falban - a befalazott számítógép

A TEDxDanubia Cafe-n beszélgettem egyik TED fordító ’kollégámmal’, aki megkért hogy lektoráljam legutóbbi fordítását. Örömmel megtettem. Ez is egyike azon TED előadásoknak, melyet minden gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembernek és szülőnek látnia kellene.

Sugata Mitra egy oktatással foglalkozó, indiai származású tudós, aki olyan kísérletek sorozatát végezte el Újdelhitől a Dél-afrikai Köztársaságon keresztül Olaszországig, amelyben saját maguk felügyelte internethozzáférést adott gyerekeknek. Egy-egy eldugott falu központi helyén a falba süllyesztett egy szélessávú internetkapcsolattal ellátott számítógépet, és otthagyta. Rejtett kamerával figyelték, ahogy a gyerekek felfedezik és működésre bírják ezt a furcsa lyukat a falon. A tudós két hónap múlva visszatért, és az eredmények melyek fogadták megdöbbentőek és zavarbaejtőek voltak. Minden képzeletet felülmúltak, és megváltoztathatják az oktatásról, tanításról eddig világszerte vallottakat...

(Magyar felirat a ’view subtitles’ alatt kiválasztható.)

TEDxDanubia Cafe 2010

TEDxDanubia Cafe 2010

'Egy lépés a jövő felé'

2010. szeptember 24.

Planetárium, Népliget, Budapest

 

"A TEDxDanubia Cafe egy kisebb, bensőséges hangulatú, fél napos konferencia. 18, különböző háttérből érkező nemzetközi és magyar előadó segítségével, a TED híres 18 perces vagy rövidebb előadásokra épülő formátumát és az ugyancsak híresen intenzív, szórakoztató, magával ragadó és inspiráló stílust követve, a délután során három izgalmas felvonásra kerül sor.

 

Első felvonás: Jó üzlet

melynek keretében azt járjuk körül, hogy miként lehet az üzlet egyszerre hatékony, profitábilis és jó… Egyáltalán mit jelent az, hogy jó a 21. század kontextusában? Fontos-e ez a kérdés, s ha igen, hogyan nyúljunk hozzá?

Második felvonás: Pozitív összegű játszmák

melynek keretében a bizalommal és az együttműködéssel kapcsolatos attitűdjeinket, normáinkat, mintáinkat, társadalmi intézményeinket vizsgáljuk, s az ezzel kapcsolatos megértést, kreativitást és innovációt helyezzük a középpontba.

Harmadik felvonás: Zöld új világ

melynek keretében újra gondoljuk a kérdést, hogy mit jelent a „zöld”… Mit jelenthet, túl a környezetvédelmen, túl a megóváson? Mit jelenthet akkor, ha összefüggő rendszerekben, ökoszisztémákban gondolkodunk? Milyen lehetőségeket tartogat, ha egy modern, magasabb életminőséget jelentő, előre mutató életfelfogásban és életstílusban gondolkodunk?

Mindhárom kapcsán egy-egy a mindennapi gondolkodásunkban ritkán érintett, de annál fontosabb, érdekesebb és jövőnk szempontjából alapvető kihívást jelentő kérdést járunk körül. A válaszok, melyeket e kérdésekre – végeredményben tetteink által – adunk majd, meg fogják határozni, milyen világot építünk a magunk és gyermekeink számára…"

Részletek a programról, az előadókról és a jelentkezésről a honlapon, ITT.

Kritikus gondolkodás

Mostanában feltűnt magamon hogy kritikusabban gondolkodom. És itt a kritikus gondolkodás pozitív, nem kőkemény szkepticizmus vagy cinizmussal átitatott negativitás. Egyszerűen igénylem a tudományos hátteret, vagy azt, hogy a naiv személetet kiegészítse, egyensúlyba hozza egy reálisabb rálátás is. Eddig általában a naiv oldalt képviseltem, a miért-ne?-minden-lehetséges-legyünk-pozitívak-és-bizakodjunk típusú felállást, mely még mindig valid, hiszen alapvetően pozitívan szemlélem a világot: ez a tanult optimizmus. Mert van ilyen. Ahogy tanult tehetetlenség is van, tanult optimizmus is létezik. Martin Seligman nevéhez fűződnek az ezzel kapcsolatos kísérletek, az ő előadása is egyike volt a januári TEDxDanubia vetített előadásainak, melyre az eseményen Mérő László reagált egy a magyar észjárásról tartott rövidke, nagyon frappáns levezetésben.

Szóval a tanult optimizmus mellett fontosak lettek a bizonyítékok, a reális oldal, vagy az, hogy több szemszögből nézzek rá egy adott dologra, eseményre, lehetőségre illetve megkérdezzem, megnézzem ki mit gondol, hogyan látja az adott szituációt. Hogy ne fogadjam el feltétlenül, amit hallok, hiszen kérdőjelet is tehetek a mondat végére. Lehet kérdezni, lehet kutakodni. Lehet saját véleményem, ami nem feltétlenül egyezik másokéval. Lehet gondolkodni. Mi van, ha igaz? És mi van, ha nem igaz? Mi van ha..? Ez egy kulcskérdés. És itt most nem a végtelenségig tartó feltételezésekről beszélek, hanem az egészséges rákérdezésről és a szelektálásról.

Sok minden érdekel, de nagyon megválogatom mi mellé állok oda 100%-osan. Inkább csipegetni szoktam. Filozófia, pszichológia, tudományok, vallás… a részeket, melyek közel állnak hozzám, megtartom és felhasználom tudatom és ismereteim építésében, amit meg hasztalannak vagy rosszabb esetben ártalmasnak vélek, azt kiselejtezem. Az egyetlen „mozgalom”, amely mellett 100%-osan ott vagyok, a TED. Mert értéket és tudást közvetít. Kreatív és innovatív, előremutató, megható, meghökkentő, szórakOKtató. Bátorítja a kreatív-, és a kritikus gondolkodást, ahogy az őszinte, építő véleménynyilvánítást is. Bizonyítja, hogy ez kultúrált módon is megtehető a neten, még akkor is ha negatív vélemény születik éppen. Tanít, esélyt ad, provokál, formál, inspirál. Ahogy a jó tanárok szokták.

Erin Gruwell, Rafe Esquith és Brad Cohen a hőseim közt kaptak helyet. Három olyan legenda a ma élő tanárok közül, akik példaként szolgálnak mindenkinek, aki a tanítás/fejlesztés bármely formájával foglalkozik, vagy csak „szimplán” gyermeket nevel. Mert a szülő az egyik legnagyobb tanár…

Erin Gruwell a ’Freedom Writers’ c. filmből lehet ismerős, mely egy igaz történet. Brad Cohen-ről, a tourette szindrómával élő tanárról szintén készült egy film, ’Front of the Class’ címmel. Rafe Esquith a 'The Hobart Shakespeareans' c. dokumentumfilmben szereplő tanár. Igazi példaképek. Nincs közük a TED-hez, csak eszembe jutottak.

Erin Gruwell és a Freedom Writers, a film és ami mögötte van:

Rafe Esquith tanítványai immigráns ötödikesek, nem anyanyelvük az angol, mégis értik Shakespeare és a klasszikusok minden egyes szavát.

és egy üzenet a szülőknek:

Brad Cohen és a tourette, a film és a történet mely ihlette azt:

Mennyi inspiráció! Szeretném, ha a most felnövekvő nemzedék és leendő gyermekeim is felismernék és magukba szívnák az itt látott tanárok és a TED előadások által közvetített értékeket (és akkor az irodalomról és a művészetről még nem is beszéltem külön.) Nem feltétlenül cél, hogy minden gyermek olyan legyen, mint pl. a 12 éves Adora, a következő TED videóban, - aki nyilván nem egymaga írta előadása szövegét, mégis csodálatra méltó - de fontos hogy a gyerekek tudják és merjék elmondani a gondolataikat, érzéseiket és megkapják a megfelelő hátteret és inspirációt, hogy kiaknázhassák tehetségüket. Én megteszem, ami tőlem telik. És hogy hogyan lyukadtam ki a gyereknevelésnél mikor a kritikus gondolkodásról kezdtem írni… azt csak a jó ég tudja… Így alakult. Elsodródtam. De itt még ezt is lehet… ilyen az elmélkedés és az inspiráció flow-ja…

(Magyar felirat a 'View Subtitles'-re kattintva kiválasztható.)

És hogy (levezetésképpen) milyen, mikor egy 4 éves kissrác kerül flow-ba dobolás közben…? Ildikó Frog blogján találtam ezt a videót. Bánfalvi Sanyi nagyon vigyázz, növekszik az utánpótlás… : ))

Derek Sivers mozgalmi útmutatója

Derek Sivers 3 perces szórakoztató TED előadása arról, hogy hogyan indítsunk mozgalmat. Tippként csak annyit, hogy legalább kétszereplős a játszma. Kell egy vezető és egy követő. Mindenki azt hinné, hogy vezetőnek lenni a legnagyobb bátorság és az övé a dicsóség, ám Derek Sivers azt mutatja be, hogy az első követőé a legnagyobb érdem, mert ő indítja be a "lavina-effektust". Amíg nem csatlakozik senki, addig a vezető csak egy őrült, megmosolyogni való különc.

Aztán eljön a pont, mikor kritikus tömeggé válik a tömeg, és átfordul az egész, (ahogy Malcolm Gladwell is írt erről a Tipping Point/Fordulópont c. könyvében). Na ezután már nem táncolni ciki és lúzerség, hanem kimaradni a cool party-ból. :)

(A  magyar felirat a 'view subtitles' alatt kiválasztható.)

Eszmélés

Bámészkodtam kicsit a blogok közt, és Dorcha bejegyzése elgondolkodtatott. Eszembe jutott róla néhány gondolat.

Eddig én is a saját színfalaim mögött alkottam, de rájöttem arra, hogy ha csak egymagam élek a saját világomban és a titkon berendezett színfalaim mögül kukucskálok ki, akkor mindig egyedül maradok. Elgondolkodtat, amit itt a blogos bejegyzésekben, meg általában a világban látok. Hogy ez bizony nem könnyű. Hogy sokszor rettentő nagy erő és bátorság kell ahhoz, hogy az ember nyisson, hogy kinyissa a kapukat, elhúzza a függönyt, mert néha sokkal jobban esik biztonságban a háttérben maradni.

Pedig mindannyian ugyanarra vágyunk, hogy önmagunk lehessünk álarcok nélkül és így szeressenek, ahogy vagyunk. Hogy mi is ismerjük a másikat és úgy szeressük, ahogy van. Hogy a valódi értékek legyenek a fontosak, hogy Szeretetben éljünk, figyeljünk egymásra, törődjünk egymással. A belső világa mindenkinek gazdag és hasonló vágyakkal teli. Szerintem. És mégsem tudunk így élni. Mégis falakat húzunk magunk köré, elbújunk, álruhát öltünk, eltitkoljuk a tehetségünket. Félünk megmutatni magunkat, félünk magunkat adni, félünk… Elvonulunk, bezárkózunk, mert úgy talán könnyebb. Könnyebb? Nem tudom. Mindenesetre biztonságosabb.

Csak furcsa az egész. Hogy ha mind ugyanarra, vagy legalábbis alapjaiban véve ugyanarra vágyunk miért ilyen körülményes minden?

Egyébként azt is érzem, hogy pont emiatt talán kezdünk felébredni. Lassan-lassan feleszmélünk. Egyre több az igény a valódira és egyre inkább utasítjuk el azt, ami mű, ami csinált, ami ál-értékeket hordoz. És ez mindenre vonatkozik, az étkezéstől elkezdve az életvezetésen át, a kockás hasú macsóktól és plázacicáktól, a celebeken és a médián keresztül a teljes, kivetített, csillogni látszó, mégis hamis világig. Ezért fontos például amit Ákos ad a dalain keresztül és képvisel a saját életét élve. Vagy ezért lehetett sikere a Tabáninak is. Mert igazi. A tehetség és a jó hang nem elég… Ezekről viszont külön írok majd, mert ha most belekezdek, végtelen és követhetetlen csapongás lesz belőle… :)

Tényleg nagy dolog, ha valaki látja saját vélt vagy valós korlátait, falait, főleg, ha meg is osztja másokkal, hiszen akkor már nem csak a maga falait döntheti le, de másoknak is segíthet, hogy felismerjék és igény szerint ledöntsék a magukét. Türelem és kitartás. És hit. Ennyi kell. A remény adott. Úgyhogy hajrá mindannyiunknak! :)

„…döntsd le a falat, döntsd le a falat, a versből mindig Szeretet fakad….”

És bónuszként egy rövid video…a „Köszönöm” erejéről :)

(A magyar felirat a 'View Subtitles'-nél kiválasztható!)

Ezt meg most kaptam. Mondom én hogy mind ugyanazt akarjuk  :) )

A választás paradoxona

"Így, hát így? Végre. És hol vannak a képek?”– kérdik. Vannak. Készülnek. Elő-előkerülnek. Kicsit megrekedtem. Melyik albumot szedjem elő és melyik képét mutassam először? Túl sok a választás. Túl sok. És a sokaság ijesztő. Kutatók, tudósok is megmondták, hogy a túl sok választási lehetőség nem hogy nem ad több szabadságot, de lebénítja az embert. Ha jól emlékszem maximum öt lehetőséget tudunk józan ésszel mérlegelni. Ha ennél több választás vagy variáció lehetséges, az ember ledermed és döntésképtelenné válik. Barry Schwartz pszichológusnak van erről egy jó előadása a TED-en:

(A magyar felirat a 'View Subtitles'-nél kiválasztható!)

És igaza van Barry Schwartznak. Ebben a pillanatban is ezt az elégedetlenség érzést élem meg. Ugyanis ha nem lenne más blogolási lehetőség, akkor most boldogan nézegetném és használnám az oldalam. Így azonban azon rágódom, vajon ott (bárhol) jobb lenne? Jó választás volt itt elkezdeni? Szűkösnek érzem a lehetőségeket, de ez lehet, hogy csak a kezdeti „pánik”. A ’különben-is-ki-a-fenét-érdekel-mit-írkálok’ hozománya…

Még csak döcögve születnek az új bejegyzések. Cenzúrázom is magam, de leginkább jobbat és még jobbat akarok csinálni, ez az oldal pedig egyelőre teljesen amatőr. Sokkal jobb is lehetne. Újra nézegetni kezdtem a Blogger-t meg a Wordpress-t, ott lesz valamelyiken az angol verzió, de elgondolkodtam azon, hogy újracsinálom ezt is. Mert a „nagyokon” több a funkció és könnyebben használhatóak. Elvileg. Emlékeztetnem kell magam, hogy ez a tanulóidő. Oka volt, hogy a Blogteret választottam. Lesz jobb is. Itt is lehet jobb. De odáig el kell jutni. Egyelőre újszülött állapotban van az oldal. Kísérletezni kell, bővíteni, fejleszteni, próbálgatni és újra próbálgatni, amíg az igazi nem lesz. Át kell esni a tanulási fázisokon…