Önfegyelem vs a
pillanat heve. Értelem vs érzelem. Logika és racionális érvek vs intuíció és
bevésődött minták. A hisztiző gyermek vs a megfontolt, érett felnőtt. Tudat
vs tudattalan. Mértékletesség. Mérsékletesség. Önkontroll. Az érzés és a cselekvés közti pillanat. A másodpercnyi reakcióidő. Minden ott dől el. Ott és abban a pillanatban, amikor döntünk. Mert ahogy mindenhol, itt is ez a kulcs: a döntés.
„Hogy miért olyan nehéz fegyelmezni magunkat?
Egy hedonista világban élünk, ahol elhitették velünk, hogy mindent meg lehet
kapni, és minden azonnal a miénk lehet. Csakhogy ez egy álomvilág. Ilyen a
valóságban nincs. Sem a boltban, sem az iskolában, sem a meccsen, sem a
házasságban! Naponta helyzetek sokaságával találkozunk, amelyekben döntenünk
kell és a kapcsolataink alakulása a döntéseinktől függ. A döntések
végrehajtásához pedig önfegyelem kell.
- Ingerültségemnek kiabálás formájában adok
hangot, vagy higgadtan megkérdezem tőle, hogy miként is értette pontosan azt a
nekem bántónak tűnő mondatot?
- Forgatom a szemem, amikor elmegy a
munkatársaival egy sütire, vagy jó szórakozást kívánok neki?
- Morgok, ha megkér valamire, vagy
lehetőséget látok a kérésben, hogy megmutassam neki, mennyire szeretem?
- Jelenetet rendezek, ha az ő szüleit kell
meglátogatnunk, vagy igyekszem ezt a napot is szebbé tenni számára?
- Rácsapom az ajtót és lehajtok egy italt,
vagy megölelem és bocsánatot kérek?
Bármelyiket megtehetem és csak rajtam múlik,
hogy melyiket választom. Nem a körülményektől függ, nem tőle, nem a neveltetésemtől,
nem a szüleimnél látott mintától, hanem egyedül tőlem. Én döntöm el, hogy mikor
mit teszek, mire ragadtatom el magam, hogy mi az igazán fontos a számomra. És a
jó döntésekhez néha komoly önfegyelem kell!”
(Mihalec
Gábor)
Bejegyzések
