Victor-Marie Hugo:
LÁTOMÁS
Fejem fölött éjjel fehér angyal suhant;
csodás jelenés, mely elűzte a vihart,
s csitult a távoli tenger hangos szava.
– Miért jöttél hozzám, angyal, ma éjszaka?
– kérdeztem, mire ő: – Elviszem lelkedet.
– Amikor így beszélt, megszállt a rémület,
mert az angyal leány volt és gyönyörű szép.
– Mim marad, ha viszed? – Megragadtam kezét.
Nem válaszolt. Kiterjedt köröttünk a setét.
– Szólj, hova viszed el, mutasd meg a helyet!
– Még mindig hallgatott. – Mennyekből érkezett
vándor, felelj, halál vagy élet a neved?
– Az angyal fekete testével rám hajolt,
széttárta szárnyait, aztán így válaszolt:
– Nem élet, nem halál; a szerelem vagyok.
– Akkor megláttam, hogy a nappal átragyog
sötét szemén, és az egész csillagvilág,
ezer csillag fénylik szárnya tollain át.
Bejegyzések
