"Fejezd be hát az utolsó dalt, és menjünk.
Felejtsd el ezt az éjet, hiszen vége az éjnek.
Kit akarok én karjaimba zárni? Az álmokat nem lehet bezárni.
Mohó kezeim a semmit szorítják szívemre, s ez a semmi felsebzi a lelkem."
(R. Tagore: A kertész - részlet)
Mégis tudom, eljön majd a hajnal, és fellobban a fény...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése