Kényelem vs. Fejlődés

Hölgyeim és Uraim, Ladies and Gents, ma este, mint minden este emlékeztetjük Önöket reggeli mérkőzésünkre! Kihagyhatatlan, és bár naponta zajlik, váratlan fordulatokban nincs hiány, megjósolhatatlan az eredmény, figyeljék hát, ki ne hagyják! A napindító küzdelem, ahogy megszokták már, a két bajnok közt dől el holnap reggel is: ahogy minden reggel, a piros sarokban a sokáig veretlen Kényelem… a kék sarokban pedig a KO-király Fejlődés! Hölgyeim és Uraim, mekkora mérkőzés lesz a holnapi, mekkora mérkőzés volt a mai! És minden nap ismétlődik, minden nap! De holnap, holnap vajon ki győz, vajon ki lesz a holnapi bajnokunk? Élő közvetítéssel jelentkezünk a reggeli órákban, amint felhangzik a GONG…

...

Kényelem és Fejlődés. Régi ellenségek.
Fejlődés és Változás. Ők barátok.

Kényelem és Félelem. Ők rokonok. Féltestvérek. Mert a kényelem egy ideig jó, nagyon is. Biztonságot ad. Örömöt. Megnyugvást. Aztán mégiscsak kényelmetlenné válik, szűkös lesz, feszíteni kezd, viszketegséget okoz, és levegőtlenséget. Az egykor vágyott szokások, folyamatok, cselekvések, dolgok rutinná válnak és csapdává alakulnak. Pont úgy bénít meg a Kényelem, mint féltestvére, a Félelem.

Csak észrevétlenül csinálja. Ahogy a békás sztoriban. Ha egy békát bedobnak egy forró vízzel teli fazékba, azonnal kiugrik belőle, mert őrületesen nagy a változás, elviselhetetlenül nagy a különbség, melyet azonnal érzékel. Ha azonban langyos vízbe rakjuk, élvezni fogja, lubickolni kezd. Mi meggyújtjuk a lángot a fazék alatt. A béka apránként érzékeli csak a változást. Kellemetlen, kellemetlen, mégsem elviselhetetlen, hát nem mozdul. Nem ugrik ki. Ott marad, és tűri. És tűri. És észre sem veszi, hogy a víz, vele együtt szépen felforr... (Na jó, Breki kivétel, ő megcsinálta:))

Ilyen az ember komfort zónája is. Ezért vagyunk a megszokások rabja. A szokások valahol jók, mert keretet adnak az életnek, formába öntik, rendszerezik. De ahogy a kütyüinket is update-eljük és lecseréljük újabbra, a mintáinkat is bővítenünk, a szokásainkat meg frissítenünk kell olykor. A biztonságnak hitt illúzió egy idő után kényszerzubbonnyá szűkül rajtunk és megfojt, ha nem tágítunk a komfort zónánkon. A biztonság, a bizonyosság hit kérdés, nem kényelmi kérdés.

A probléma csak az, hogy a tágítás, a bővítés csak változás árán lehetséges. És a változást sokan bizony végzetes ellenségnek gondolják. Mert felbolygat. Mert először nagyon is kényelmetlen és szorongató. Mert rémisztő. Mert lesz olyan akinek fájdalmat okoz, és lesz olyan, amit romba dönt. És bár újat épít helyette, a romokat előbb meg kell siratni és el kell takarítani, hisz eddig az volt a mi kincsünk. Lesznek olyanok körülöttünk, akik nem örülnek a változásunknak, azt mondják majd a szájukat biggyesztve: ”Megváltoztál. Nem az vagy, akit megismertem.” És igazuk lesz. Mert a változás növekvés, a változás fejlődés, és ha fejlődünk, többé válunk. Aki pedig nem érti a fejlődésünk, vagy nem akar velünk mozdulni, tiltakozni fog, sőt vissza akar tartani.

Én is így működöm. Erről írok, és tudom is fejben mi miért és hogyan történik. Megélni azonban más. Minden reggel küzdelemmel indul. És bevallom, sokszor a Kényelem viszi el az aranymedált. De vannak más napok is. Vannak sikeres, tevékeny, termékeny és mindent előremozdító napok is.

De minden reggel így indul. Két hanggal, ahogy Ákos mondaná. Az egyik azt mondja: „Gyere a fényre gyermekem!” A másik azt veti oda cinkos kacsintással: ”Csak nyugi, nem kell a dolgokat olyan komolyan venni.”

Minden nap így indul.

Bajnoki döntő: a Kényelem és a Fejlődés a ringben.

Reggel vajon hány menetes lesz a meccs…?

És holnap?

És aztán?

Újra

és újra.

Tabula rasa.

"Csak tőled függ,

hogy mit rajzolsz rá ma."

GONG.