„Én akkor megértettem mi a szeretet. Nem tolakszik, csak jelen van. Nem ad tanácsot, nem vár el tőlem semmit, bármikor kimehetek, nem parancsol, nem kényszerít. Csak egy olyan helyzetben, amiben lehetőségem nyílik túllépni megszokott határaimon, akkor átéli mindazt a kellemetlenséget amit én, de közben a saját példájával, szavaival bátorít. Úgy gondolom ez a szeretet. Hagyni, hogy a másik ember járja a saját útját, saját lehetőségei szerint, de ott lenni mellette azzal a biztos sugárzással, hogy itt vagyok, én is átélem amit te, nem sürgetlek. Nem akarlak kihúzni belőle, mert milyen jó lenne most azt gondolni, hogy azzal jót tennék neked, hiszen nem szenvednél tovább. Nem. Vállalom veled a fájdalmat, lépek tovább, segítek abban, hogy fejlődj, hogy valamivel több legyél, hogy közelebb kerülj ahhoz a lényhez, aki te vagy.”
(Mesterkurzus: Titok, elhallgatás, őszinteség - részlet)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése