Lélekpadlás

Vajon egy dobozba erőszakkal beleszuszakolt és a lélekpadlásra felrakott érzelmek meddig marad(hat)-nak életben? Meddig bírják fény és táplálék nélkül?

Van olyan növény, amely sértetlenül vészeli át a telet a sötét pincében. Akad azonban olyan is, amely kiszárad, vagy megfagy, esetleg kővé dermed, mint a mesékben az elátkozott törpék…

Idővel a valaha színpompás és szárnyaló sokaság sok kis érzelemszobrocskává kövül a padlás kínzó magányában, hogy aztán a ’Vége’ felirat után ki lehessen tenni őket az élet múzeumának polcaira, hadd csodálja meg őket a nagyérdemű, hadd ámuljon a szépségükön… és hadd töprengjen sajnálkozva azon, hogy vajon ha megkövülten ilyen gyönyörűek ezek a szobrok, milyenek voltak mikor még éltek, és milyenek lehettek volna ha nem hagyják őket magukra…?

És vajon ha egyszer elkezdődik, visszafordítható –e még a folyamat?

Megtréfálható az idő?

Létezik még varázslat?
Varázsol még a varázsló?