„ülök a csend hideg kövén…”
…hallgatnak a szavak, ma nem táncolunk, ma nincs bál, ma csak ülnek mellettem fejüket lehajtva. És várnak. Kérdőn néznek, előbb rám, majd a távolba… ki az ablakon, a kapura, az útra, a telefonra, a képernyőn villogó kurzorra… csak a kérdőjelek röpködnek és suhognak körülöttünk… a fejemhez csapódnak, mikor részegen útjukat tévesztik, vagy elvétik a kanyart.
A szoba üresen kong, minden nesz robajnak hallatszik, lassan rámomlanak a falak…
Évekké duzzadnak a percek… minden pillanat hosszú szakállat növeszt, melyet a földön húz tovább maga mögött, ahogy tovacammog.
Hatalmasan súlyos a csend. Vállamra telepedett hollóként rikácsol a fülembe.
Bár elhallgattatnád.
Nagyon hiányzol…
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése