"Az Áradó Áldásjavak koronája Hamvas Bélának is alapfogalma: ’A szeretet a teremtés őrjöngő diffúziójában az összetartozást és az egységet fenntartja; nem mámor, hanem kijózanodás. Szeretet nélkül őrjöngeni kell, a béke, a nyugalom nem pótolja; nem erkölcsi erény, vagy vallásos érték, hanem a létezés végleges alapját teremti meg.’Erről a négyéves Zsolti így beszél: ’Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.’
Egy távol-keleti hozzászóló, Naga zen mester Japánból: ’A szeretet az, ami az embert emberré teszi. (…) Két ember, akik szeretik egymást, elválaszthatatlan láncszemet képeznek az univerzumban. Olyanok, mint egy szív, melyet ketten alkotnak.’ Már egymás szájából veszik ki a szót, de!
Egy pillanatra közbeszól a hat éves Tomi: ’A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, hogy jól megismerték egymást.’
Most Hamvas: ’A szeretet tökéletesen erőtlen, mert minden erőszakot feladott, ezért legyőzhetetlen, az ember végső érettsége.’
Erre mondja a hat éves Kriszti: ’A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sültkrumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.’
Most négy mondat Hamvastól: ’az ember legmélyebb lényének megnyilatkozása, a lét alapművelete; ami a szeretetből nem érthető, annak szavahihetőségéről le kell mondani; több, mint az élet.’
Ugyanígy vélekedik a maga módján a hat éves Márk is: ’A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.’ "
(Czakó Gábor: Isten családja)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése