BABITS MIHÁLY: HÚNYT SZEMMEL...
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
Képekké formált gondolatok. Érzelmek megfestett vázlatai. Vibráló színek és fekete-fehér grafikák. A múlt szobrai, a jövő tervei. Egy belső kiállítás képei.
Írta: Tánczos Éva dátum: 23:59
Címkék: Babits Mihály, vers
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése