Ahogy leülök a papír fölé, ceruzával a kézben, egyik vonalat a másik után húzni, satírozni, fényt és árnyékot teremteni… így rajzolsz meg Te is engem. Csupán azzal, hogy vagy. Létezésed megrajzolja a kontúrokat. Majd minden mozdulat és pillantás, minden suttogva kimondott szó fényt, minden hiánnyal telt pillanat árnyékot rajzol a kontúrok mellé. Így kel életre a szunnyadó, így jelenik meg és emelkedik ki a háttérből az arc, mely engem mintáz. Figyelemmorzsáid színeket dobálnak reá, enyhe pírt, eleven szembogarat, melyben újra lobog a tűz.
Megérintesz. Mindenhogyan.
Így kelek új életre.
Érintésed nyomán...
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Angyal, ha hallod gyerünk... ilyen írást, még sokat! Veledindulanap ;)
:))) gyerüüüünk... Köszi!
Úgy legyen...:)
Egyébként a képen a nagyon "vájtszeműek" még egy angyalt is felfedezhetnek a tűzben, pedig azt nem is én raktam bele... :)
a Dal meg örök.. ezt tudjuk, igaz? :)
Megjegyzés küldése