Oldalak

Végletek

2010. november 28., vasárnap

Ennyi volt hát… ennyi volt??? Hisz csak pár óra telt el…
A két véglet… Nem sokáig tartott a hullámlovaglás, máris alámos a zúgó tenger? Mit tehet az ember ha a torkát szorongatja egy jéghideg vasmarok, és a tüdeje behorpad a nagy súlytól, ami egyik pillanatról a másikra nehezedik rá kibírhatatlan ólomként?

csak szívd de és fújd-ki… be-ki…
fogalmam sincs mi történik
bennszakad a segélykiáltás…
nem kapok levegőt

Be-ki…

Csak
L é l e g e z z…!

Ha szenvedsz is, legalább érzel valamit... még élsz…

Csak azt tudnám ki az aki megtart engem
„…ha tántorodom,
ha megremegek…”

„…kapj el hogy ha zuhannék…”

hiába könyörögsz…
éppen zuhansz…

hát mégis…
ez a nap
mégis az ördögé…?

...

Szent Mihály arkangyal,
Védelmezz minket a küzdelemben,
A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk,
Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!”

Te pedig mennyei seregek vezére,
A sátánt és a többi gonosz szellemet,
Akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.

Ámen.

1 megjegyzés:

Mihály írta...

"Jönnek és megérintenek
Minden nap"

"Ostromlott város vagyok
és te mégis bennem laksz
Vagy talán már elköltöztél réges-régen?"