Szárnyalj szabadon!

„...be aware it's just your mind

and you can stop it anytime...”

 

I've gotta stop my mind

Working overtime

It's driving me insane

It will not let me live

Always so negative

It's become my enemy

 

Save me

Why would I think such things

Crazy thoughts have quick wings

Gaining momentum fast

One minute I am fine

The next I've lost my mind

To a fake fantasy

And none of these

Thoughts are real

So why is it that I feel

So cut up and so bad

I need to take control

Coz my mind is on a roll

And it isn't listening to me

 

Mirror mirror on the wall

Who's the dumbest of them all

Insecurities keep growing

Wasted energies are flowing

Anger, pain and sadness beckon

Panic sets in in a second

Be aware it's just your mind

And you can stop it anytime

Ok so here we go
If it works I'll let you know

One two three I say stop

...

„Azt kívánom, hogy életem és döntéseim tőlem függjenek, s ne külső erőktől, bármifélék legyenek is azok. Azt kívánom hogy saját akaratom eszköze legyek és ne másoké. Azt kívánom hogy alany legyek, s ne tárgy; hogy saját indítékaim, tudatos céljaim mozgassanak, s ne okok, amelyek csak kívülről hatnak rám. Azt kívánom, hogy valaki legyek, s ne akárki; cselekvő, aki dönt, s nem az, aki helyett mások döntenek, olyan, aki magát irányítja, s nem a külső természet vagy más ember által irányított... Mindenekfelett pedig azt kívánom, hogy tudatában legyek annak, hogy gondolkodó, akaró, tevékeny lény vagyok, aki felelős saját döntéseiért, s azokat indokolni képes elveire és céljaira való hivatkozással...”      (Isaiah BERLIN)

 Káli László: SZABADULJ

Állj meg egy percre. Csupán egyetlen egyre! És nézd,

fölötted az ég, bár távolinak hiszed, mégis ismered!

Valaha ott repültél. Valaha… rég. Amikor még nem

verted fejed a fellegekbe, s nem raktál mázsás köveket

arra a hatalmas lánggal égő vágyra, melynek mára

csak parazsát ismered. Mikor még lenn járt az Istened

a Földön, s Te sólyomlelkű, könnyűléptű álom voltál.

Nézz az égre, melynek minden szeg-zugát ismered!

És ne engedd, hogy élve temetett legyen a Lelked!

Tépd le a megszokás láncát, s vágd arcába ripők

előítéleteknek, kik szerint ez lehet csak természetes,

hogy belenyugodj öröklött sorsodba Te is, mint ők!

Lelked sólyomszárnyon szálljon, túl minden határon,

a végtelenben, és éleszd, tápláld csak újból a lángot!

Vess lobot hideg házak mohlepte pincéjébe, de úgy ám,

hogy ropogva reccsenjen az üszkös gerenda a padláson!

Szabadnak születtél! Ne tűrj kordát s zabolát senkitől,

mert belepusztul halhatatlan lelked! Elemészt belül

a tűz, vagy elnyel a hatalmas űr, mit magad helyén

találsz, ha nem szöksz meg, ha most nem menekülsz!

Állj meg egy percre. Csak egyetlenre! Aztán szállj!

Tiéd a Végtelen! Száguldj a fennsíkok s bércek fölött,

aztán fel az égbe, s nézd meg, hogy a csillagok másik

oldalán van-e fény! S légy a legfényesebb mind között!