„Mindenesetre elveszni nem lehet. Az ember bárhová megy, folyton a falba ütközik… Várni egy fotóautomata előtt, aztán kijön egy másik arc…”
„A színek által lenni… a színek…”
„Néha csak zavaromban beszélek magamról. Mint most. Mint most is éppen. Az idő majd meggyógyít. És ha az idő a betegség? Néha belegörnyed az ember hogy folytatni tudja az életet. Élet. Egy pillanat az egész. A cirkusz. Hiányozni fog. Furcsa. Nem érzek semmit. Vége és nem érzek semmit. Le kell szoktatnom magam a rossz lelkiismeretről ha nem érzek semmit. Mintha a fájdalomnak nem lenne múltja. Az emberek akiket megismertem, akikre emlékszem… mindig akkor van vége amikor épp elkezdődik. Tehát kint vagyok, kint a városban. Ki vagyok, mivé lettem. Általában büszke vagyok ahhoz, hogy szomorú legyek. Egy örökkévalóságig vártam egy kedves szóra aztán külföldre utaztam. Valakire aki azt mondja nekem: annyira szeretlek. Istenem de szép lenne. Csak fel kell emelnem a fejem és a világ kitárul előttem és a szívembe hatol…”
„Semmire sem gondolni... csak itt lenni...”
(Wim Wenders: Berlin felett az ég)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése