„ A Férfi Istent keresse, a Nő az Istent kereső Férfit.”
Két pillanat múlva pedig rájöttem, hogy azért váltott ki belőlem ekkora mértékű és hirtelen érzelmi reakciót – ami egy perc töredékéig negatívnak hatott, majd felismeréssé alakult – mert igaz. Mennyire igaz! Nincs egyenlőségjel. Vagy van, legyen, mindegy. Sosem voltam feminista, a hagyományos értékekben és szerepekben hiszek, mely szerint a férfi férfi, a nő pedig nő. Ezt már sokszor hallottuk Ákos szájából is, kölcsönvett frázis.
De mikor férfi a férfi és mikor nő a nő?
A férfi vezet. A táncban is így van. A férfi vezet, a nő pedig követi a férfit. Élvezi ha vezetik. Nincs szó alárendeltségről, partnerség van, mert megvannak a szerepek, kinek mi a dolga. Mindkét fél a saját oldaláról biztosítja a másikat. A férfi megteremti a házat, mely jó esetben a legerősebb földrengést is kibírja, az asszony pedig otthonná alakítja, kidíszíti, védelemkerítést épít, melynek kapujához a férfi őrzi a kulcsot. Gondoskodásbokrokat ültet, szerelemvirágokat rejt el a kertben, melyek meglepetésszerűen nyílnak csodásnál csodásabb színekben, hogy örömet okozzanak a férfinak. Szeretetteljes vidámságlabirintust nyír a bokrokba a csemetéknek. Finom és néha szokatlan ízű tanleveseket főz nekik, melyekbe a férfi hozza az összetevőket.
A férfi a váz, mely a nőt mozgatja. A nő pedig a hús, mely a fejlődést biztosítja és körülöleli a vázat.
De ha így van – és így van – akkor mi a hús váz nélkül?
Mit tegyen a Nő, ha nem találja az Istent kereső Férfit, akit neki szánt az Ég?
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése