"...szétgurultam, mint a gyöngy a fű között..."

Próbálom összesöpörni a gondolataimat  és visszaterelni őket a helyükre. Mindig kiszöknek, huncut, ravasz, komisz kis gondolatok. Rángatják az érzelmek füleit. Vagy fordítva van? Mint az egymással incselkedő testvérek… hajba kapnak, összeölelkeznek, megint hajba kapnak, egyik húzza a másikat, a másik cukkolja az egyiket. Sokáig békében megvannak egymással, aztán egyszer csak felháborog a tenger, morajlik a hullám, megmozdul a föld…

Mélyre ásott vágyak törnek elő...