A változás jó. Gandhi mondta, hogy „Be the change you want to see in the world.” (Válj a változássá, melyet a világban szeretnél látni.) Sokan félnek attól, hogy ha megváltozik valami, azzal veszteség is jár. És ez részben igaz, mert valamit mindig hátrahagyunk, még ha szeretjük is, legyen az bármi: régi munka, régi ismerősök, régi holmik… vagy a régi félelmeink. Mert bár viccesen hangzik, sokszor ettől is rettegünk. Mert ha elmúlik a félelem, mi lesz helyette? Mi van a sötétség mögött? Félünk, hogy ha megszűnik, mi is megszűnünk… kicsit olyan ez, mit a ’Remény Rabjai’ című filmben, mikor az öregember, aki évtizedeket töltött a börtönben egyszer csak kiszabadul, de nem tud mit kezdeni a szabadsággal, mert már ’intézményesedett’ és a számára egyetlen élhető forma a fogság, hisz ott ő valaki, neve van, tisztelik. A kinti világban azonban már ő maga sem tudja ki volt, sem azt hogy ki lehetne, így ahogy kijut megöli magát.
Ezért ragaszkodnak sokan a félelmeikhez, és ezért olyan nehéz megszabadulnunk tőlük… mert nem tudjuk mi vár ránk utána. Kockázatos és nehéz az út, viszont ha nem vágunk bele, akkor szellemként élhetjük végig az életünket, hogy aztán az égi vetítőteremben végignézhessük, hogy mi minden lehettünk volna.
És azt hiszem, ennél rosszabb nem történhet…
Így hát ugranunk kell.
... "just jump and the net will appear."
(csak ugorj, és a háló megjelenik alattad).
(a képen egyébként én vagyok az egyik ernyős… itt a bizonyíték... én megtettem… ugrottam…:) )
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése