"...idegen vagyok itt mégis minden olyan otthonos…
Félek... Butaság. A félelem beteggé tesz. Mert mindig csak az egyik felem fél, a másik nem hisz benne. Hogy kéne élnem? Lehet hogy nem is ez a kérdés? Hogy kéne gondolkodnom? Olyan keveset tudok… talán mert folyton csak kíváncsi vagyok. Néha olyan rosszul gondolkodom… mert közben úgy érzem hogy beszélek valakihez…"
...
"Nem látlak, de tudom, hogy itt vagy. Érzem. Itt ólálkodsz egész idő alatt. Szeretném látni az arcodat... a szemedbe nézni és elmondani, milyen jó itt, csak megérinteni is valamit. Ez itt hideg... érezni. Jó. Vagy ez itt? Dohányozni... kávét inni, vagy a kettőt együtt fantasztikus! Vagy... rajzolni!
Fogod a ceruzát és húzol egy vastag vonalat. Aztán egy vékony vonalat. A kettő együtt már valami. Vagy, ha hideg a kezed és összedörzsölöd. Ez jó érzés. Nagyon jó. Annyi a szép dolog.
De te nem vagy itt. Én itt vagyok. Jó lenne ha itt lennél. Jó lenne beszélgetni veled. Companero..."
(Wim Wenders: Berlin felett az ég)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése