A zene végtelen évek óta (jó fajta) drogként hat rám. Feltölt, megtisztít, felszabadít, erőt ad, meghat… Újra és újra meg kell kapnom az adagom. Ha nem, akkor az történik, ami most: koncert-elvonási tüneteim lesznek…
...mert bennem őrült láng ragyog…
…és hozd a szárnyakat…
… az idő lejár, a világ megáll…
…a szemünkben ég a tűz…
…do we bow or do we fight for it?!…
Addiktív lét
2010. október 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése