11 perc +1

Gyakran álmodom éjszakánként (is). A minap álmodott egyik álmomról ez a könyv jutott eszembe, ezért a hosszas idézetek - most két nyelven, mert az angol fordítás néha meggyőzőbb…

 

Egy barátnőm úgy jellemezte Coelho-t, mint aki úgy ír le és mond ki dolgokat, ahogy vannak, a komplex és bonyolult dolgokat is szinte tőmondatokba szedve, egyszerűen, érthetően, ahogy más kimondani képtelen… melyek mégis (vagy talán pont ezért) hatnak tömegekre. Jobb volt akkor olvasni Coelho könyveit, mikor még nem volt ’celeb-író’, de bárhogy is, legtöbb könyve kicsit olyan, mint a dalok, a sorok közt mindenki megtalálja a saját életét is…

...

„If I am looking for true love, I first have to get the mediocre loves out of my system.”

 

„Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés. Mit akar tőlem a világ? Hogy ne kockáztassak? Hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem, és ne merjek igent mondani az életre? Egyszer már hibáztam, amikor tizenegy éves voltam, és egy fiú kölcsönkért tőlem egy ceruzát. Akkor megértettem, hogy nincs mindig második lehetőség, és jobban tesszük, ha elfogadjuk a sors ajándékait. Persze hogy kockázatos, de vajon nem ugyanilyen kockázatos-e felülni az autóbuszra, és negyvennyolc órát zötykölődni hazafelé? Bármikor balesetet szenvedhet az ember. Ha hűségesnek kell lennem valakihez vagy valamihez, leginkább magamhoz kell hűségesnek lennem. Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először is magamat kell megtalálnom. Meg kell ismernem a középszerű szerelmeket is, hogy elegem lehessen belőlük. Már ez a kevéske élettapasztalat is, amire idáig szert tettem, megtanított arra, hogy senki sem ura semminek, minden csak illúzió - és ez egyaránt igaz az anyagi és a szellemi javakra. Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna.”

If we are talking in terms of making progress in life, we must understand that ’good enough’ is very different from ’best’.

„I cannot simply do nothing, pretend that everything is normal, that it’s just a stage, a phase of my life. I want to forget it, I need to love – that is all, I need to love. Life is too short, or too long, for me to allow myself the luxury of living it so badly.”

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)