Már rég megtanulhattam volna, hiszen annyiszor hallottam már a szabályokat… Igaz, mindig másképp hangoztak és más irányból jöttek. Átíródtak, felülbírálódtak, törlődtek. Hogy lehet az alakjukat folyton változtató szabályokat követni? Sokszor fedezek fel ma is egymással ellentétes pontokat… és fordulok tanácstalanul az ég felé…Újra és újra megpróbálom. Betartani a kimondott és kimondatlan szabályokat: csak akkor felelj, ha kérdeznek, csak annyit mutass, amennyit feltétlenül kell… Mégis folyton azon kapom magam, hogy hátulról rákoppintanak a fejemre. Mintha általánosban lennék: ’már megint nem tanultál fiam, hát még mindig nem érted?!’
Elbizonytalanodom.
Be kell csomagolnom a szavakat. Hogy nehogy idő előtt leleplezzék a művész legféltettebb művét, hogy nehogy lecsupaszítsák a szobrot, melyet a művész titkos műhelyében farag éppen tízezer éve, amióta vár…
Egyszer közel került a leleplezéshez, egyszer pedig elhitte hogy közel kerülhet hozzá, csak pillanatok kérdése… A mű azonban még mindig érintetlen. Látatlan. És életre kelni kész...
’Várj, csak várj! Ne kapkodj! Uralkodj magadon! Fogd vissza a vágtára éhes lovakat…!’
Könnyen kiadható, nehezen teljesíthető parancs. Vajon honnan jön? És vajon miért ilyen nehéz betartani?
Megfejthetetlen türelemjáték.
„…MIRE EZ A NAGY VÁRÁS? Ejnye…”
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Nem ismerem a játékszabályokat,nem szeretem, ellentmond mindennek, amiért harcba száll! Én mindig előre sietek, nem mondom, hogy ez a jó...
A Perfect Name Türelemjáték című dala jutott eszembe, nem találtam videót:
Mi az, ami számít,
Mi az, ami kell,
Hol van a jel,
Mert készületlenül ér,
Majd az a perc,
Ha dönteni kell.
De nem hiszem el,
Hogy a szív erejét
Legyőzi az ész,
És nem hiszem el,
Hogy az ész szerepét
Legyőzi a kéz.
Türelemjáték
Ki bírja tovább?
Türelemjáték
Egy életen át.
Megjegyzés küldése