Oldalak

Bátorság, avagy a hazárdjátékos szív

2010. december 12., vasárnap

Nem szoktam Osho-t olvasni, túl ezósnak vélem (úgy tudom ezoterikus körökben ’celeb’-nek számít) talán ezért nem is nyúltam még a könyvei után. Ma 'véletlenül' mégis rámtalált pár sor a neten:

„A bátorság, kurázsi szó nagyon érdekes. A latin ’cor’ tőből származik, amelynek a jelentése: 'szív’. Tehát akinek van kurázsija, vagyis bátor ember, az a szívére hallgat. És a gyávák, csupán a gyávák hallgatnak az eszükre; félnek, ezért a logika biztonságával veszik körül magukat. Rettegnek, eltorlaszolnak minden ajtót és ablakot - teológiával, fogalmakkal, szavakkal, elméletekkel -, és e bezárt ajtók és ablakok mögé rejtőznek.

A szív útja a bátorság útja. Azt jelenti, hogy bizonytalanságban élünk, azt jelenti, hogy szeretetben és bizalomban élünk; azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel. Aki szívből él, az a valóságot kutatja. A költő szívből él, és lassanként figyelni kezd az ismeretlen hangjaira. A fej nem hallhatja ezeket a hangokat; túl távol esik az ismeretlentől. A fejet az ismert dolgok töltik meg.

Mi az elme? Minden, amit valaha tudtál. A múlt, holt dolgok, mindaz, ami elmúlt. Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik. A jövő meg csak most fog megérkezni. Még csak ezután jön el. A jövő még csupán lehetőség - el fog jönni, már jön is. A jövő minden egyes pillanatban jelenné alakul, a jelen pedig múlttá. A múltban nincsenek lehetőségeid, már felhasználtad őket. Már továbbléptél a múlton, kiürült, holt dolog, akár egy sír. A jövő olyan, mint egy mag; jön, egyre közeledik, a jelen felé nyúlik, és találkozik vele. Állandó mozgásban vagy. A jelen nem más, mint mozdulat a jövő irányába. Az a lépés, amelyet éppen most tettél meg, és a jövőbe vezet.

A világon mindenki igaz akar lenni, mert csak az igaz lét nyújt végtelen örömöt és határtalan boldogságot - miért akarna bárki hamis lenni? Kell, hogy legyen benned annyi bátorság, hogy egy kicsit mélyebbre tekints: Miért félsz? Mit tehet veled a világ? Megeshet, hogy kinevetnek az emberek, de az csak jót tesz nekik: a nevetés orvosság, egészségesebbé tesz. Esetleg őrültnek néznek, de attól még, hogy őrültnek tartanak, te nem leszel valóban az.

Én egyedül a saját szívemért vagyok felelős, senki másnak a világon nem tartozom számadással. Épp így te is, csupán önmagadért vagy felelős.

Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.
Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.
Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.
Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.
Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.

Mi a bátorság? Kezdetben nincs nagy különbség egy gyáva és egy bátor ember között. Az egyetlen eltérés abban mutatkozik, hogy a gyáva a félelmeire hallgat, és azokat követi, míg a bátor nem törődik az aggodalmaival, hanem egyenesen előrehalad. A bátor ember minden félelme ellenére nekivág az ismeretlennek. Tisztában van a félelmeivel, tudja, hogy ott vannak vele. A bátorság nem azonos a félelemnélküliséggel.

A szív újra dobogni kezd, és újra élsz, megtelsz élettel. Lényed minden porcikája életre kel, mert elfogadtad az ismeretlen kihívását. Elfogadni az ismeretlen kihívását minden félelem ellenére - ez a bátorság. Ott van ugyan a félelem, de ha újra és újra vállalod a kihívást, lassan-lassan eloszlanak az aggodalmaid. Az ismeretlen megtapasztalása révén átélt öröm, az extázis, amellyel az ismeretlen megtapasztalása eláraszt, erőssé tesz, teljességet ad…”

0 megjegyzés: