Válaszút

"Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene; másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene. " (John Churton Collins)

Ha válaszút elé kerülsz, egyetlen kérdést tégy fel magadnak - ahogy Carlos Castaneda tette:

"Which path has a HEART? 

 Melyik útnak van SZÍVE?"



 

 

"...lángot gyújtok a mély sötétben,

hogy az útra rátalálj..."

Fohász

Antoine de Saint-Exupéry: FOHÁSZ

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és

a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!”

(Ámen.)

Alive (?)

"- ARE YOU ALIVE?

- YES.

- PROVE IT!"

Nyughatatlan

Bátorság

Csak a hős tudja

világgá hallgatni azt,

ami benne

tiltakozás

és igazság.

Egy nyugtalan íróhoz

Miért lihegsz? Miért sietsz? Miért írsz ilyen mohón, kézzel és lábbal? A dolgok utánad jönnek, bekerítenek, befonnak. Egy napon meg kell tudnod, hogy mindaz, amit terveltél és akartál, fölösleges és mellékes volt, s ami elől loholtál, utolért és állásfoglalásra kényszerít. Nem enged el a világ, ne félj. Pihenj meg. Lélegezzél. Nem elég eszmélni. Tanulj meg végre felejteni.

A sors elé

Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják, hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyakkal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed alatt, ma szétesik, hulladékszerűen, ami tegnap eleven érzés volt és forró kapcsolat, ma nyúlós ragadék és teher, ami tegnap lendület volt, reggelre bicegő kullogás! Tudni a sorsról, mint az élet ütemének ellensúlyáról! Az a félelmes és szédüléssel telített pillanat, mikor az élet egyensúlya felborul, "ok" és "hiba" nélkül, s nem marad más körülötted, csak füstölgő romhalmaz, s fejed fölött a szürke ég és a néma istenek! Hová sietsz ily dölyfösen és délcegen, oktalan? Hajolj meg, és feleld csendesen: "A sors elé, a sors elé."

(Márai Sándor: A négy évszak)


„Az nem baj, ha dühöng az ember – az se, ha villámokat szór haragjában – de az rettenetes, ha kihűl.”

„Vannak emberek, akik csak akkor vannak maguknál, amikor egyszer végre magukon kívül vannak.”

„A gondolatok nem akarnak senki emberfiát sehová elvezérelni. Legföljebb egy útra invitálnak – igaz, meredek útra.”

„Csak irdatlan utakon lehet eljutni valahová.”

(Ancsel Éva – Bekezdések az emberről)

Őrizem a szemed

„Az orvosok szerint a kék szem egyre ritkább. A villanyfény megöli. Lassanként ki fog veszni a világból, mint az okapi. Ez a hír gyászba dönt. Tudom, az ilyen kóros folyamat lassú; életem tartamára futja még kék szemekből. Személy szerint nincs túlságos nagy igényem e tüneményben. Beérem egy-két kék szempárral, életfogytiglan. De a világot nem tudom elképzelni kék szemek nélkül. Mindig azt hittem, külön szekta ők, a kék szeműek. Mintha szövetkeztek volna valamire. Mintha megegyeztek volna, a barna, fekete, zöld és szürke szeműek között, hogy nem nyugosznak bele a világi iszonyatba, ők nem. Mindig úgy gondoltam reájuk, mint a tengerszemekre. Mintha, bámészan s önfeledten, túlságosan sokáig bámultak volna a nyári égre. Mintha megesküdtek volna valamire, holtomiglan, holtodiglan. Utcán, embertömegben úgy nyíltak felém, mintha az aszfaltból nefelejcs nőtt volna. Mintha örökké Szép Ernő kedvét akarnák lelni, aki verset írt róluk. Mintha az életük verstéma lenne, semmi más. Mintha kissé újszülöttek maradtak volna, hetven éven át. Jókainak is kék szeme volt.

Ismertem izgalmasabb szemeket is. Feketéket, melyek szikráztak, mint a toledói penge. Ismertem kétszínű szempárokat, melyek egyszerre voltak barna és szürke, mint egy hamis eskü. De a kék szempár, az a boldogság volt. Mindig úgy hajoltam föléje, mint aki hazatér. Most, hogy vesztét jelentik, életem hátralévő szakára gyűjteni kezdem e tüneményt. Nem kell sok belőle. De igazi legyen.

Gyűjtők, vigyázat. Most, hogy fogytán a készlet, valahol már biztosan hamisítják.” (Márai Sándor: Búcsú - A négy évszak)

Én magam nem vagyok gyűjtő. Inkább őrző. Engem nem tudnak megvezetni a hamisítványok. Megismerem az eredetit, és nem csak azért, mert a sajátomban is van nyoma a kéknek.

„És csönd.”

„…Aláaknázott terepen

lépkedek feszes nyugalomban.

Dühöm csak jelentéktelen

legyek dünnyögésére robban:

a folytonos életveszély

morajától szemem se rebben…”

Love actually

Minden Karácsonykor leadják de egy cseppet sem bánom. Szeretem ezt a filmet. Meg a dalt is. :) És tényleg.

„…I don't want a lot for Christmas,

this is all I'm asking for..." :)

„…it’s easy…”

Bublé-t meg simán imádom…:))

Legyen Áldott, Boldog és Békés ez a Karácsony (is)!

...meg ami még jöhet...

Kornis Mihály: Ajándék

Az ajándék személyes. Megalkotásához egy jó pillanat kell. Jókedv. Az élet maga ajándék. Minden perce külön, a következő pillanat, és az előző, az összes előző. Meg ami még jöhet. Az élet jósága kiszámíthatatlan, hisz még engem is megajándékozhat. De nem elvárható. Ha az ajándékot alkalomra várják, sőt elvárják, úgy csak kínos rituálé. Az eleven szeretet helyett van. Tárgyi vigasztalás, a vigasz paródiája. Ilyenkor szokásos, örömteli meglepetést mímelő viselkedésünk bevallhatatlan csalódásunk kínjának a stilizációja. Az igazi ajándék azonban felbecsülhetetlen érték. Meg szabad köszönni, de aki adja, nem tart igényt ilyesmire. Nem is ajándéknak érzi: vele nekem szól. Megszólít. Néven szólít. A jó ajándék az egyetlen értelmes tékozlás. Tudás a jóságról, aminek nincs oka. Maga az ajándékozó van benne. Ajándékot kapni azonban kockázatos is, mivel az ajándék vizsgáztatja az ajándékozottat – már azzal is, ha elfogadja azt, de azzal is, ha nem. Persze levizsgázik az ajándékozó is. Az ajándék teljes bemutatkozás. Olyan ajándékot kapni boldogság nekem, amiről csak én tudom, hogy az, és aztán egy életen át tűnődhetek rajta, hogy ezt miért is kaptam, hogyan is kaphattam, és mi módon viszonozhatnám, ha ennyire szívdobogtatóan örömteli módon viszonozhatatlan?

Jeff-fafaa Dun-haaam

Hihetetlen ez a fickó... :))

„…a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől…”

Vigyázz mit kérsz. És arra is mit adsz. Mit, mikor, és mennyit.

Vigyázz mit kérsz, nehogy követelésnek, elvárásnak hasson. Inkább ne kérj. Ha kapsz, azt örömmel fogadd, de soha ne kérj többet annál, mint amennyit a másik adni tud, vagy adni akar.

Adni se a saját tempód szerint adj, inkább figyelj, és épp annyit adj, amennyit a másik még elbír. Ha hibázol, még ha jó szándékkal is, a szárnyak, melyeket hozol, ólomsúlynak érződnek majd, áldás helyett átoknak látszol, és jó hírhozó helyett te is csak teherré válsz.

Légy türelmes.

Légy erős.

Légy őszinte.

Láss tisztán.

Bízz.

Őrizd meg hited.

Maradj nyitott...

…minden irányba.

Ha kell, vonulj vissza.

Keress más utat.

Éld a  s a j á t  életed.

Végül úgyis az IDŐ dönt.

Isten zenekara



Szabó Lőrinc:

ISTEN ZENEKARA

Szeretlek, s mást is szeretek, -

neked ez fáj,

nekem meg elszakadni. De mit

tegyek? Nem én akartam

ezt a szerelmet, ezt az idegen

kapcsolatot, amely

fáj és édes és

azt mondja, hogy nem én

és nem te, nem mi, nem az ember

fontos itt, nem az ember

parancsol, hanem valaki

más, ő - Mondd, mit tegyek,

ha ő cselekszik helyettem és

én szenvedek a bűneiért,

az ő bűneiért,

aki olyan

nagy úr, hogy már nem is ismer

felségsértést, hiszen csak az ész

beszámíthatatlan

józansága merészel

ellene szólni? Mit tegyek én,

mikor az ezernevű

Szerelem tüzes nyelvei

röpdösnek körűl és maga

a halhatatlan Isten

mondja, hogy minden tettem és

szavam csak az ő akarata:

minden anyag az ő

töredéke, lakása, élő

s kimondhatatlan sokaság:

ő ez az örök

keveredés, irtózatos

parányokból összerakott

anyag- s lélek-zenekar, amely

érthetetlen zenét

játszik neki

és ő

sohasem unja meg a

dirigálást, s tudja, hogy sohase

lázadhat ellene a kürt,

melyben az ő

lelke parancsol, sem a hegedű

melynek az ő intése ad

életet... - Óh, sohase

lázadhat fel a tehetetlen

zenekar Isten ellen, aki

az elromlott darabok helyett

mindig szállíttatja magának, és

velünk, megbűvölt mesterembereivel

szállíttatja az új

hangszereket, hogy tovább

játszhasson rajtuk, sohase

lázadhatunk fel az örök

Szerelem ellen, aki

összevissza

integet és szeszélye szerint

csendíti össze a hangokat,

és jaj,

mi csak a magunk

kis muzsikáját halljuk a teljes

zenekar időtlen

zúgásában és sohase

tudjuk meg, mit akart elmondani

istenünk az ősi csöndnek,

a fekete Csöndnek, amely

köröskörül,

csillagvilágok határán túl,

a Semmiség páholyaiban

testtelen ül

és ránk néz és -

és figyel és -

és nem felel.

"...írni tartozom..."

Arról, hogyan kell élni és írni

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk

Arról, hogy mindenben az idő dönt

Mikor az élet, valamilyen emberi helyzet döntésre kényszerít, vigyázz, hogy az elhatározásokat a változás törvényének térfogatába állítsd: mert minden „döntés" az időben kap csak végső tartást és alakot.

Döntsél, de ne olyan föltétlenül! Ne olyan mindenáron! Ne olyan egészen! Add meg az emberi elhatározásnak azt a játéklehetőséget, amelyre szüksége van, hogy beilleszkedjék a világba és az időbe, elhelyezkedhessék az emberi szándékok, a változás törvényei között. Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké. Adj az elhatározásnak időt és térfogatot, hogy megtalálja igazi helyét és formáját a világban. Döntsél, de ne nagyon! Döntsél, de ne föltétlenül! Cselekedjél, de ugyanakkor bízz mindent az időre is. Meglátod, holnapra vagy esztendő múltán, hogy nem te döntöttél, hanem a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől: az idő.

Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nõ, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ.

Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

JELbe zárva

JÉGEN

Ahogy elérem:

megfognám – tovább lököm.

Lehet nevetni.

…

(milyen érvényes

lett arcom: két tenyered

zárójelében!)

(Fodor Ákos)



Négylábú asztal

Popper Péter egyik előadás-részletében Füst Milánt idézi:

"Az én egyik mesteremnek, Füst Milán nevű írónak volt egy megjegyzése, és azt mondta nekünk mindig: gyerekek, a házasság, a férfi-női kapcsolat egy négylábú asztal. Ha bármelyik lába hiányzik, vagy rövidebb vagy hosszabb mint a másik, sántít az egész és fölborul."

A négy láb pedig:

1. Életstílus.

Azonos, vagy nagyon közel álló életstílus és alapértékek. Ha ezek ellentétesek, egy napon ütközni fognak és bajt csinálnak.

2. Szeretet és Elfogadás.

Úgy szeretni és elfogadni a másikat, ahogy van. „Nem szétszabdalható az ember, vagy elfogadom, a nekem nem tetsző negatívumokkal együtt, vagy nem fogadom el és akkor szét fogunk menni…”, nem mondhatjuk hogy ezt a tulajdonságát elfogadom, azt meg nem. Egy leopárdból ne akarjon senki házias juhászkutyát csinálni…

3. Szex.

„Szexuálisan össze kell stimmelni. Nincs mese. Ez nem elhatározás kérdése…”

4. „Gazdasági kapcsolat.”

A házasság vagy a párkapcsolat „gazdasági kapcsolat is. Mert azt mondják a romantikusok, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Ezzel szemben megöli. ”

„Egy férfi-női kapcsolat... addig él, ameddig úton vannak."

Jeff Dunham

Jeff Dunham. Őt is most fedeztem fel magamnak… Hasbeszélő humorista, de nem akármilyen… hihetetlen karaktereket kreált magának, na meg a közönségnek… mindnek saját személyisége, stílusa és akcentusa van. A jókedv, kacagás, és az időszakonkénti fuldokló, könnyfakasztó röhögés garantált. A must see! :)

Labda a lejtőn

Fodor Ákos:

VÁLTOZATOK EGY JÁTÉKRA

keresem egyen-

súlyomat (és semmi mást):

labda a lejtőn

*

én is vágtam szét

labdát: én is zokogtam:

nincs benne semmi:

*

(mondd, Mindentudóm:

a mozdulatlan labda

áll? ül? vagy fekszik?)

*

színünk, nagyságunk

más; pörgünk, pattogunk e g y

sötétség körül

*

titkom ne firtasd:

fölhasítod labdád: se

tudás – se játék.

És még egy pár haiku-kavics:

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

 *

Már fáradt vagyok

megbocsátgatni - kérlek:

inkább ne bánts meg.

 *

mi nyomtalanul

eltűnt kint: belénk-szökve

rendezkedni kezd

 *

a világ kérdés-

ként vet föl és válaszul

csak átfogalmaz

 *

morális örök-

mozgó: amit nem emelsz

- szűntelen – süllyed

 *

Válságos helyzet:

tudom, hogy boldog vagyok,

csak épp nem érzem.

 *

Három negatív szó:

Nincs. Semmi. Baj.

Szavak vs. tettek

Néha a szavak és a tettek teljes ellentmondásba keverednek. A szavak harcra kelnek a tettek ellen, vagy épp fordítva. A fénykép saját negatívjává válik. Csatatér. Kardélre hányt mondatok, felszabdalt szavak.

Megsemmisített üzenetek. Gyilkossá lett tettek. 

És ott a tettekre húzott szópalást. A mézesmadzag, mely csapdába csal… Icing on the cake. Émelyítően édes szavak, melyek a tettek (vagy épp a meg nem tett tettek) tüzes torkú szakadékába torkollanak.

„Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az ember szavaiban és magatartásában lehet hamis, de vajon beszélhetünk-e a tettek esetében – és nem a szótettekre gondolva – is hazugságról? Mindenesetre zavarban vagyunk. Ha már azt kell hinnünk, hogy tetteink se szólnak megbízhatóan rólunk, akkor ugyan hol találhatunk hiteles forrást?” (Ancsel Éva)

...

korszerű önvédelmi fegyver
vállról indítható
rándítás

(Fodor Ákos)

Bátorság, avagy a hazárdjátékos szív

Nem szoktam Osho-t olvasni, túl ezósnak vélem (úgy tudom ezoterikus körökben ’celeb’-nek számít) talán ezért nem is nyúltam még a könyvei után. Ma 'véletlenül' mégis rámtalált pár sor a neten:

„A bátorság, kurázsi szó nagyon érdekes. A latin ’cor’ tőből származik, amelynek a jelentése: 'szív’. Tehát akinek van kurázsija, vagyis bátor ember, az a szívére hallgat. És a gyávák, csupán a gyávák hallgatnak az eszükre; félnek, ezért a logika biztonságával veszik körül magukat. Rettegnek, eltorlaszolnak minden ajtót és ablakot - teológiával, fogalmakkal, szavakkal, elméletekkel -, és e bezárt ajtók és ablakok mögé rejtőznek.

A szív útja a bátorság útja. Azt jelenti, hogy bizonytalanságban élünk, azt jelenti, hogy szeretetben és bizalomban élünk; azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel. Aki szívből él, az a valóságot kutatja. A költő szívből él, és lassanként figyelni kezd az ismeretlen hangjaira. A fej nem hallhatja ezeket a hangokat; túl távol esik az ismeretlentől. A fejet az ismert dolgok töltik meg.

Mi az elme? Minden, amit valaha tudtál. A múlt, holt dolgok, mindaz, ami elmúlt. Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik. A jövő meg csak most fog megérkezni. Még csak ezután jön el. A jövő még csupán lehetőség - el fog jönni, már jön is. A jövő minden egyes pillanatban jelenné alakul, a jelen pedig múlttá. A múltban nincsenek lehetőségeid, már felhasználtad őket. Már továbbléptél a múlton, kiürült, holt dolog, akár egy sír. A jövő olyan, mint egy mag; jön, egyre közeledik, a jelen felé nyúlik, és találkozik vele. Állandó mozgásban vagy. A jelen nem más, mint mozdulat a jövő irányába. Az a lépés, amelyet éppen most tettél meg, és a jövőbe vezet.

A világon mindenki igaz akar lenni, mert csak az igaz lét nyújt végtelen örömöt és határtalan boldogságot - miért akarna bárki hamis lenni? Kell, hogy legyen benned annyi bátorság, hogy egy kicsit mélyebbre tekints: Miért félsz? Mit tehet veled a világ? Megeshet, hogy kinevetnek az emberek, de az csak jót tesz nekik: a nevetés orvosság, egészségesebbé tesz. Esetleg őrültnek néznek, de attól még, hogy őrültnek tartanak, te nem leszel valóban az.

Én egyedül a saját szívemért vagyok felelős, senki másnak a világon nem tartozom számadással. Épp így te is, csupán önmagadért vagy felelős.

Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.

Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.

Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.

Mi a bátorság? Kezdetben nincs nagy különbség egy gyáva és egy bátor ember között. Az egyetlen eltérés abban mutatkozik, hogy a gyáva a félelmeire hallgat, és azokat követi, míg a bátor nem törődik az aggodalmaival, hanem egyenesen előrehalad. A bátor ember minden félelme ellenére nekivág az ismeretlennek. Tisztában van a félelmeivel, tudja, hogy ott vannak vele. A bátorság nem azonos a félelemnélküliséggel.

A szív újra dobogni kezd, és újra élsz, megtelsz élettel. Lényed minden porcikája életre kel, mert elfogadtad az ismeretlen kihívását. Elfogadni az ismeretlen kihívását minden félelem ellenére - ez a bátorság. Ott van ugyan a félelem, de ha újra és újra vállalod a kihívást, lassan-lassan eloszlanak az aggodalmaid. Az ismeretlen megtapasztalása révén átélt öröm, az extázis, amellyel az ismeretlen megtapasztalása eláraszt, erőssé tesz, teljességet ad…”

Láthatatlan óramű

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

...

„Úgy látszik, az életben minden valamilyen láthatatlan óramű percmutatója szerint történik: egy pillanattal elébb sem lehet ’dönteni’, csak amikor a dolgok és helyzetek önmaguktól döntenek. Minden más erőszakolt, esztelen, embertelen, talán erkölcstelen is. Az élet dönt, meglepően és gyönyörűen...”

(Márai Sándor)

Elhanyagolt pillanatok...

“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”

(Márai Sándor: Füves könyv – A lustaságról)

A fond goodbye...

Hurts

Hurts. Angol szintipop banda.

Az angolok bizony tudnak valamit… A zene és a szöveg mögött ott a stílus, a látvány, az igényesség, az artisztikus elemek, a művészi tehetségnyomatok. Reményteli melankólikusság, dark érzelgősség, elképesztően jó klippek és rengeteg szinti! Mi kell még? Annyi a jó zene…

”…do you only see what you want to believe?”

„…turn away, turn away, close your eyes
you can runaway
it's not enough…”


„I won't get left behind, when the walls come tumbling in
I'll keep climbing, I'll keep climbing…”

„...when the world surrounds you, I'll make it go away
paint the sky with silver lining…”


”...suddenly my eyes are open,
everything comes into focus…”

„time waits for no one…”


"My whole life, waiting for the right time..."

"...alright, everything is alright…"


„…till you come back where you belong
it's just another lonely Sunday…”

Változások útja

Hogyan kell változni

 

Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől, mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.

 

De tudd, hogy mit akarsz.

Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.

 

(Kornis Mihály: Vigasztalások könyve)

Amiként kezdtem

Pilinszky János:

AMIKÉNT KEZDTEM

Amiként kezdtem,

végig az maradtam.

Ahogyan kezdtem,

mindvégig azt csinálom.

Mint a fegyenc, ki visszatérve

falujába, továbbra is csak hallgat,

szótlanul ül pohár bora előtt.

(1971)

How far...?

"I need to let go..."


"There's too many things that I haven't done yet
There's too many sunsets I haven't seen
You can't waste the day wishing it'd slow down..."

"But surely something has got to give
'Cause I can't keep waiting to live..."

Sara B.

Sara Bareilles. Zseniális a nő.
Szabad, pimasz és még humora is van. Ráadásul fanyar. Még egy név a kihagyhatatlan-koncert-kívánságlistámon...



...mert élőben még jobb...


...és mert szívből zenél, örömtelien :)