"A munka által válik a szeretet láthatóvá.
Ha nem tudsz szeretettel dolgozni, csak ellenszenvvel, jobban teszed, ha ott hagyod munkádat, és a templom kapujába ülsz, ahol azoknak az alamizsnáját fogadod, akik örömmel dolgoznak. Mert ha kenyered közönyösen sütöd, keserű kenyeret sütsz, ami az ember éhezését aligha csillapítja. Ha nehezteléssel préseled a szőlőszemeket, ellenszenved mérget fecskendez a borba. És ha úgy énekelsz is, mint az angyalok, azonban nem szereted az éneklést, csupán a nappal és az éjszaka hangjaival tömöd tele az emberek fülét." (Khalil Gibran, Fordította: Kudlik Ildikó)
De vajon meddig bírja az ember a templom kapujában ücsörögve...???
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése