Ülök a peronon. Batyum egyre nehezebb, a vállamat húzza. Várok. Bénultan ülök és várok. De mire is? Olyan, mintha már minden hiába lenne. Egyre távolodom. Lekéstem. Ezt érzem, folyton ezt. Lekéstem. Elkéstem... Legalább 10 évvel vagyok magam mögött. Ott, ahol lennem kéne, vagy inkább, ahol magamat láttam egykor. Elcsúsztak az események az idővonalon...
Az idő gúnyosan kacag, majd a nyelvét öltögetve elrohan: ’Érj utol, ha tudsz!’ Én meg a rémülettől földbe gyökerezett lábbal nézek vágyakozva a távolba... Hátha mégis jön az a vonat...
De vajon jó helyen várok? Hiszen számtalan vágány van. Megtörtént már nem egyszer, hogy egy vonat fényeit meglátva átrohantam a másik vágányra, majd a következőre, és az azt követőre. Az egyik vonat tovarobogott, a másik már rég megtelt, a harmadiknál azt mondták ilyen fajta csomaggal nem lehet felszállni... Sokáig cikáztam, sőt, volt, hogy gyalog is elindultam... mégis mindig visszakerültem a kiinduló pontra.
Visszaültem hát a saját peronomra, és itt ülök ma is. Néha azt veszem észre, hogy a közelben elrobogó szerelvényekből ismerősök, barátok integetnek hevesen.
Visszaintek mosolyogva, majd elszomorodom.
Nekik mind sikerült.
Megint én maradtam utoljára.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Talán Ők is csak felszálltak egy vonatra, ami nem is az ő peronukra futott be. S most utaznak (sőt, ugrálnak egyik vonatról a másikra), mert nem volt türelmük kivárni járatukat. Honnan tudod, hogy nem vágynak vissza várakozni álmaik vonatára? Pedig tudhatnák: minden úgy jó, ahogy van. Nem történik semmi ok nélkül...
Ez az írásod nagyon mélyen érintett, ahogy elolvastam, és úgy szerettem volna írni valami vigasztalót, valami megnyugtatót, de valahogy nem tudtam, talán én is az elrobogó, integető barátok között vagyok... Ender előttem jókat írt.
Csak remélni tudom, hogy hamarosan felszállhatsz te is arra a vonatra, ami a tiéd egészen. De ezt a felszállásnál nem tudni még. Menet közben derül ki. És olyan is van, hogy az ember le akar szállni, mert elbizonytalanodik. Aztán ha marad, utána azt érzi, hiszen ez az én vonatom, és majdnem leszálltam, mert akkor azt hittem, hogy nem az. Nehéz dolog ez...
Megjegyzés küldése