Az ötlet. Vajon honnan jön? Honnan jön az ihlet, honnan jönnek az ötletek? Lehetséges hogy egy ötletet, egy gondolatot elültetünk valakinek a tudatalattijában míg ő álmodik? Befolyásolhatjuk mások álmait? És mi történik mikor tudatosan álmodunk, mikor tudtára ébredünk annak, hogy álmodunk? Álom az álomban… és még tovább? Hány álmunk lehet egy álmon belül? Milyen mélyre mehetünk? Mi az álom? És mi a valóság? És mi van ha az amit valóságnak hiszünk, csak álom? És ha fordítva van? Mi a reality-check, hol a totemtárgy? Hol az igazság…?
Amióta az eszemet tudom, foglalkoztatnak ezek a kérdések. Lehet hogy az én fejemben is kotorászott valaki, lehet, hogy maga Christopher Nolan, mert ma este a moziban ülve azt hajtogattam magamban: „miért nem írtam még meg? miért nem írtam már meg?” A könyvet, a filmet… amit most megírt más. Amit most a vásznon látok. Az alapötletet legalábbis.
Én tisztán követem, bár többen elvesznek a sztoriban menet közben. Hol vagyunk? Kinek a tudata, kinek az álma, melyik szint, kik azok akik támadnak és miért? Néha kicsit mátrixos a szitu, bár nem annyira elvont. Szerintem legalábbis. Trükkösek a megoldások, és amerikai filmhez méltóan van rendesen látvány és akció, na meg azért ott az emberi-érzelmi vonal is. Akinek soha eszébe sem jutott ez a téma csak pislog és kapkodja a fejét. Én meg mosolygok. Csendben párszor befejezem a szereplők egy-egy mondatát, megjóslom magamban a cselekményt, a végkifejletet és az utolsó képkockát. Furcsa érzés. Mintha közöm lenne hozzá, pedig nincs. Ehhez nincs.
Álom és valóság…
Nincs bajom Leo-val, de az én filmemben Edward Norton kapja majd a főszerepet… :))
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése