"Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett."
(Csukás István)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése