Látomás

Victor-Marie Hugo:

LÁTOMÁS

Fejem fölött éjjel fehér angyal suhant;

csodás jelenés, mely elűzte a vihart,

s csitult a távoli tenger hangos szava.

– Miért jöttél hozzám, angyal, ma éjszaka?

– kérdeztem, mire ő: – Elviszem lelkedet.

– Amikor így beszélt, megszállt a rémület,

mert az angyal leány volt és gyönyörű szép.

– Mim marad, ha viszed? – Megragadtam kezét.

Nem válaszolt. Kiterjedt köröttünk a setét.

– Szólj, hova viszed el, mutasd meg a helyet!

– Még mindig hallgatott. – Mennyekből érkezett

vándor, felelj, halál vagy élet a neved?

– Az angyal fekete testével rám hajolt,

széttárta szárnyait, aztán így válaszolt:

– Nem élet, nem halál; a szerelem vagyok.

– Akkor megláttam, hogy a nappal átragyog

sötét szemén, és az egész csillagvilág,

ezer csillag fénylik szárnya tollain át.