Vannak pillanatok, mikor nem kellenek szavak. Fölöslegessé válnak, átformálódnak. Csak Te vagy és Én. Nézzük egymást. Szemem vetítőgépet játszik és kivetíti a legbelső kimondhatatlant. Érzések és érzelmek betűkbe szedett körvonalai vetülnek szemed vásznára. Rám nézel és magadat látod.
Megismersz, mert a részed vagyok. Vártál és én eljöttem.
Végtelenül nehéz a perc. Hogy várom ezt a pillanatot…
Szeretném feléd fordítani az Égi hangszórókat és belekiáltani a mikrofonba, hogy ITT VAGYOK! Bárki is vagy, bárhol is vagy… Ha hallod a Dalomat…
Szeretnék belenézni a szemedbe és kiolvasni belőle saját magamat.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése