Hogy tud az ember nyugtalanul írni? Mikor nincs lecsendesedés, csak a felszínen való rohanás és megfelelés van? Teljesítés, megfelelés, keresés... Lehet így írni? Úgy igazán? Nehezen...
Idő kell a lecsendesedéshez. És néha azt kell mondanunk magunknak „Nem. Most nincs telefon, sem gép, sem tv, sem más. Most csak csendben leszek. Leülök és elgondolkodom azon mit is szeretnék tenni azért, hogy jobb legyen.” Mert a választás az enyém. Mit teszek, vagy mit nem teszek. Mire hogy reagálok, mihez hogy állok hozzá, melyik oldalról nézem a világot...
Gondolkodom. Írok.
Vagy beszélgetünk.
Beszélgetni jó. De írnom is kell. Mert az az enyém. Az én közegem. Az írás én vagyok.
„...olvass most belőlem...”
Lassan véget ér egy feszült és feszített korszak. Vagy inkább kettő. És új korszak indul. Remélem.
Mert lehet félni, és aggódni. Jöhetnek rémképek. És lehet remélni is. Hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Hogy ezután csak jobb lesz. Hogy megtalálom a helyem a teljesítés világában is... Mert lehetséges. Minden lehetséges.
És én a reményt választom.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Nem is tudnál mást választani. Hiszen így vagy "összerakva" :-)
Megjegyzés küldése