Végérvényesen...

Változni kell. Jobbá válni. Egészebbé.

Kijavítani a hibákat, 

befoltozni a lyukakat.

Felemelt fejjel járni.

Lépni. Bízni. Tenni. Hinni. 

Cselekedni.

Nem bezárkózni.

Nyitni.

Végérvényesen

kinyílni...

Két oldal

Hogy tud az ember nyugtalanul írni? Mikor nincs lecsendesedés, csak a felszínen való rohanás és megfelelés van? Teljesítés, megfelelés, keresés... Lehet így írni? Úgy igazán? Nehezen...

Idő kell a lecsendesedéshez. És néha azt kell mondanunk magunknak „Nem. Most nincs telefon, sem gép, sem tv, sem más. Most csak csendben leszek. Leülök és elgondolkodom azon mit is szeretnék tenni azért, hogy jobb legyen.” Mert a választás az enyém. Mit teszek, vagy mit nem teszek. Mire hogy reagálok, mihez hogy állok hozzá, melyik oldalról nézem a világot...

Gondolkodom. Írok.

Vagy beszélgetünk.

Beszélgetni jó. De írnom is kell. Mert az az enyém. Az én közegem. Az írás én vagyok.

„...olvass most belőlem...”

Lassan véget ér egy feszült és feszített korszak. Vagy inkább kettő. És új korszak indul. Remélem. 

Mert lehet félni, és aggódni. Jöhetnek rémképek. És lehet remélni is. Hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Hogy ezután csak jobb lesz. Hogy megtalálom a helyem a teljesítés világában is... Mert lehetséges. 

Minden lehetséges.

És én a reményt választom.

"...a lét másik szintjén..."

"Az élet egy folyamatos premier, amiben nincs lehetőség próbaelőadásra - mindig új és megismerhetetlen. Mindig az történik aminek történnie kell, és minden egyes pillanatban választhatunk: fel akarunk lépni a lét egy

egészen új szintjére, vagy sem.

Ezt a folyamatot a hernyó átváltozásához hasonlítanánk: amint a hernyó úgy érzi, hogy valami új akar lenni, bebábozódik, és visszavonul gubójába. A gubó csendjében megtörténik az átváltozás: megszületik a pillangó. Amint a pillangó megszületett, a hernyó már nem lehet többé hernyó. Egyszerűen már nem létezik. Pillangóvá vált, és egyenlőre fogalma sincs, hogyan kell repülni. Fél attól, hogy leesik és megpróbál mászni a levegőben, ahogyan eddig a földön tette. Régi tapasztalatai már nincsenek a hasznára, ezért meg kell tanulnia repülni. 

Abban a pillanatban, amint felismeri, hogy pillangó, azaz azonosul saját magával, ez már nem is lehet olyan nehéz. Eddigi léte fölé emelkedik, és megtanulja élvezni a repülést. Új kihívásokkal találkozik, új kockázatokkal, új lehetőségekkel és egy új élettel - egy élettel ami a lét másik szintjén található."

(Kurt Tepperwein: Illúziók nélkül - Arozika blogjáról)