Oldalak

Distant connection

2012. november 10., szombat

És csend...

Írnék, de nem megy. Már régóta. Bennszakadnak a sóhajok, a szavak. Megrekednek.
Elvesztettem. "Elgurulhatott, vagy mi."


Távolság van. Distant connection.
Türelmetlenség. Elfojtott, és folyton előtörő ingerültség...
Meghittséghiány. Felszínsimítás. Karcolások.
Karcolatok helyett.

Így nem alakulunk jellé.
"Nyomot kell hagynunk magunk után, jelet kell rajzolnunk magunkból..."
De milyen jelet? Melyik jelet?...

Támpont kell. Biztonság. Jövőtudat. Hogy van és lesz.
Akkor is, ha semmi sem lehet biztos odakint.
Mert én idebent döntök.

...és csend...

1 megjegyzés:

ender írta...

Mintha a testvérem lennél, mintha olvasnál a gondolataimban, mintha az életünket ugyanabban a ritmusban élnénk.

Minden, ami van, csak látszat? A cukormáz alatt ott a keserű, gyógyszerízű torta?

Léleksimogatás kell. És igazi érintés.

De tudd, hogy a jel, te magad vagy és az, ami belőled lesz. Nem kell mást tenned. S ha ezt tudod, a torta is édes lesz.

Hinned kell.